Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 5. Dr. Kertai Ede: Vízerőhasznosítás
hatásfoka eléri a 80%-ot. A Poncelet-féle kerék lapátjainak vonalozása áramlástanilag már kifogástalan volt. A vízikerekek azonban nem tették lehetővé a vízerőhasznosítás fejlődését. Alkalmazási körük, s ami a leglényegesebb, teljesítőképességük rendkívül korlátozott. A vízerőhasznosítás igazi korszakát a turbina megjelenése vezette be, A vízerőhasznosítás fellendülését a turbina felfedezésétől számítjuk. Ezt a korszakot a technikai lehetőségek kifejlesztése jellemzi. A turbina őse a pozsonyi Segner János által szerkesztett „Segner-kerék", amelyet vízimalomban is felhasználtak (175C). A XIX. században azután a kutatók egész sora — Fourneyron, Jonval, Fontaine, Girard, Thomson, Hen- schel, Zuppinger, Schwammkrug, Lawacek — foglalkozott a turbina fejlesztésével. A korszerűbbé váló vízgépek egyre nagyobb teljesítményt szolgáltattak és nagy lendületet adtak a vízerőhasznosításnak. A mai korszerű turbinák kialakítása Francis (1849), Pelton (1890) és Kaplan (1913) nevéhez fűződik. Az amerikai Francis és Pelton turbináit a nagyesésű vízerőművekben alkalmazzák, a kis esések hasznosítására pedig Kaplan — brüni egyetemi tanár — által szerkesztett szárnylapátos turbinák a legalkalmasabbak. A kisesésű vízerőművek fejlődésében kimagasló jelentősége volt az állítható járólapátú szárnylapátos turbinának, amelyet felfedezőjéről Kaplan-turbiná- nak neveztek el. Magyar mérnökök is hozzájárultak a turbinák fejlesztéséhez. Nagy tudósunk, Bánki Donát 1917-ben szerkesztette a róla elnevezett és általánosan ismertté vált kétszeres átömlésű Bánki-turbinát a törpe vízerőművekhez. Új időszak kezdődött a vízerőhasznosítás történetében, amikor a vízerőművekben megkezdték a villamosenergia termelését, és az erőműveket egymáshoz és a fogyasztóterülethez villamos távvezetékkel kapcsolták. Az első villamos távvezetéket Marcel Desprez 1383-ban létesítette Vizille és Grenoble között. Ezzel lehetővé vált a településektől távol eső területek, lakatlan magas hegyvidékek gazdag vízenergia-forrásának hasznosítása is. A technikai lehetőségek megteremtésének ezt a korszakát nemcsak a vízgépek és a villamosság területén jelentkező találmányok jellemzik, hanem a víz- és mélyépítésben, a vízépítési műtárgyak (nagy folyami duzzasztóművek, völgyzárógátak), és a mederelzáró vasszerkezetek kialakításában elért eredmények is. A nagy folyók síkvidéki szakaszainak hasznosítása akkor vált lehetővé, amikor a nagy fajlagos nyelőképességű turbinák melleit megoldották a laza üledékes altalajon épülő műtárgy létesítésénél jelentkező nehéz kérdéseket: 18' 275
