Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 5. Dr. Kertai Ede: Vízerőhasznosítás
átlagos elméleti vízerőkészlet 50%-át vesszük gazdaságosan hasznosítható- nak — ami mintegy 3,5 milliárd kWh —, vele a jelenlegi energiaigény negyedrésze fedezhető lenne. Ennek a nem jelentéktelen energiakészletnek azonban csak mintegy 2—3%-át hasznosítjuk, ami az ország villamosener- gia-termelésének alig 1%-a. 2. A vízerőhasznosítás általános fejlődése 2.1 A vízerőhasznosítás múltja A vízben rejlő mechanikai energia hasznosításának több ezer éves múltja van. A fejlődés nem volt egyenletes. A vízerőhasznosítás sokáig megrekedt a vízikerekes malmoknál. A korlátozott kereteket csak a XVIII. században törte át a turbina alkalmazása. Ettől kezdve a vízerőhasznosítás rohamosan fejlődött napjainkig, amikor egyrészt az energiaigény nagyarányú növekedése, másrészt a klasszikus energiahordozók készleteinek csökkenése új energia- források felhasználására ösztönözte az emberiséget. Az utolsó évtizedben tanúi lehettünk az atomenergia gyakorlati felhasználására irányuló erőfeszítéseknek, az első atomerőművek létesítésének. A vízerőművek legújabb fejlődését a versenyképesség fenntartására irányuló törekvés jellemzi. A vízerőhasznosítás első korszakának jellemzője a vízikerekek alkalmazása. Kínában és Indiában már több ezer évvel ezelőtt készítettek bambuszból a víz mozgási energiáját hasznosító, alulcsapolt vízikerekeket. Az ókori népeknél is nagyon elterjedtek voltak. Európában a franciaországi Arles mellett feltártak egy malomcsatornát, amelyet i. u. 260-ban építettek. Ezen a 10 km hosszú mesterséges csatornán több lépcsőben összesen 18 m esést hasznosítottak. Nagy Károly 768-ban kiadott törvénykönyvében, a Lex Salica- ban, malomjogi törvények maradtak fenn. Franciaországban Toulouse mellett a Garonne folyón még ma is üzemben van egy duzzasztómű, amelyet 1190- ben építettek a Bazacle-malom számára, amelyben 25 db vízikerék működött. Magyarországon a feltárt oklevelekben, főleg adománylevelekben százával szerepelnek a vízimalmok a XI—XII. századtól kezdve. A malmok középkori gazdasági jelentőségét jellemzi a Tripartitum 133. cikkelye, amely szerint egy alulcsapott vízikerekes malom háromszor annyit ér, mint egy nemesi porta vagy ekealja szántó (81 kh). A vízikerekek sokat fejlődtek az idők során. Az ősi, rossz hatásfokú alulcsapott vízikerekek után elterjedtek az oldalt- és felülcsapolt vízikerekek. Ezeket a duzzasztómű és malomcsatorna által létrehozott vízlépcsőbe építve, a víz súlya forgatta. A legkorszerűbb, sok helyen ma is működő vízikerekek 274
