Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IV. A vízgazdálkodás szakágazati története - 5. Dr. Kertai Ede: Vízerőhasznosítás
határozott évi energiamennyiség tartozik. Ilyen értelemben beszélünk elméleti kis, átlagos és teljes vízerőkészletről. A vízerőkészlet hasznosítását a gyakorlatban azonban műszaki és gazdasági szempontok korlátozzák. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy valamely vízfolyás elméletileg rendelkezésre álló energiakészletének 50—60%-a hasznosítható. 1.22 A Föld vizerőkészlete A Föld vizerőkészlete az egyes vízfolyások vízerőkészletének összegezése útján határozható meg. Ehhez ismerni kellene a Föld valamennyi számottevő vízfolyásának vízrajzi és topográfiai adatait. Ezek az adatok azonban még ma sem állnak hiánytalanul rendelkezésre, ezért a Föld vízerőkészletére csak becslésen alapuló statisztikák készültek. Egyik legújabban összeállított statisztika szerint a Föld hasznosítható vizerőkészlete kb. 4000 millió kW. A kontinensek közül a legnagyobb Ázsia készlete, mintegy 35%. Európa részesedése csak 7%. Ennek a jelentékeny vízerőkincsnek ma még a 10%-át sem hasznosítják. Az iparilag fejlett országokban azonban már nincs gazdaságosan kihasználható vízerőkészlet. 1.23 Magyarország vizerőkészlete Vízerőkészlet tekintetében az ország területéhez viszonyítva Magyar- ország közepes helyet foglal el. Lehetőségeink azonban a folyó kis esése miatt kevésbé gazdaságosak. Magyarország vízerőkészletének meghatározásával először Viczián Ede foglalkozott, aki vizsgálatainak eredményét ,,Magyarország vízerői” című könyvében 1905-ben adta közre. Utána még számosán — Verebély László, Sajó Elemér, Lászlóffy Woldemár, Benedek Pál és mások — készítettek kimutatásokat a vízerőkészletről. Ezek azonban egyrészt nem terjedtek ki minden vízfolyásra, másrészt a mennyiségi meghatározás alapját jelentő vízhozamokra is eltérő adatokat használtak. Magyarország minden számottevő vízfolyására — az Energia Világkonferenciák által elfogadott korszerű elvek alapján — először Mosonyi Emil határozta meg az 1945—-48-as években az elméleti vízerőkészletet. Ezeket az adatokat a Vízügyi Tervező Iroda az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésekor 1954-ben, majd 1962-ben újból felülvizsgálta, és kissé módosította. Eszerint Magyarország teljes elméleti vizerőkészlete 10 milliárd kWh, az átlagos vízerőkészlet 7,5 milliárd kWh és a kis vízerőkészlet 4,2 milliárd kWh. Ennek mintegy 60%-át a Duna adja. A hasznosítható vízerőkészlet a mindenkori gazdasági körülmények függvénye, ezért számszerű értéket mondani nehéz. Azonban, ha hozzávetőleg az 18 A vízgazdálkodás fejlődése 273
