Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
(33. ábra). Aszályos évek alatt erősen leszáll a kutakban a víz, ha pedig több csapadékos esztendő követi egymást, nagy területeken tör felszínre a „föld árja”. Az ország területén kitermelhető talajvíz mennyisége 40,9 m3/s-ra becsülhető. Talajvízben leggazdagabbak a folyók hordalékkúpjai (Szigetköz, Felső["/“] 1935 !9U I9Í5 1950 1955 196. 100 'W$A 50 —ksL TI xn o 1—LII 1 1 1 i r"Nf. TOiX-Tl ” gjÜffF m m mill 0 i i y i i __i__l—i__i—lj—i—i t t -i —i ^ t oo ]r | 1 rí j [ ] ■iS 500 0‘U a sokévi leqalacsonuaíb vízállás , • . 7 , y . -------- a tolaivuszintolakulos sokévi irányvonala 1 00 “Ja g sokévi legmagasabb vualla s J 33. ábra. A talajviztükör többéves periódusé ingadozása a Duna-Tisza közének néhány kútjában Tisza) és a peremhegységek lábainál lerakodott kavicsmezők (Rába-, Sajó-, Hernád-völgy). A talajvíz vegyi jellegét a fedőréteg és a víztartó réteg talajkémiai adottságai szabják meg. A talajvizek általában sokkal keményebbek, mint a felszíni vizek. Sótartalmuk csaknem mindenütt meghaladja a köbméterenkénti 750 grammot, öntözési célokra csak kevés helyen felelnek meg. Ivásra keménységük miatt még akkor sem alkalmasak, ha lakott helytől távol, fertő- zöttségük kizárható. A parti szűrésű talajvizek (hasznosítható készletük 76,3 m3/s) és a hordalékkúpok kavicsából kitermelhető víz azonban kitűnő — gondoljunk Budapest vízellátására —, mert a rétegek élénk vízforgalma révén a sótartalom erősen lecsökken. A talajvíz hőmérsékleti viszonyaira a nagymértékű kiegyenlítettség jellemző. Az átlagos hőmérséklet, amint már rámutattunk, kb. a környezet évi közepes léghőmérsékletével egyezik. A léghőmérséklet napi ingadozásának 1,5—2 m mélységben már alig van hatása, és 4 m-en alul évszakos ingadozást sem lehet kimutatni. 149
