Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
jellemző, hogy a nedves és száraz évek csoportosan szoktak jelentkezni. Különösen szárazok voltak az 1933—36 és 1946—50 közötti esztendők, árvizeikről nevezetesek az 1940—42-es és az 1954—57-es évek. A vízhozam éven belüii ingadozását a 26. ábrán szemléltetjük, amely néhány folyónk havi középvízhozamait a sokévi átlag százalékában tünteti fel. Az ábra híven tükrözi a természeti-földrajzi viszonyok befolyását a vízjárásra. A legjobban szembetűnő a vízhozamok tavaszi maximuma, amely a hóolvadással függ össze. A kisebb vízfolyásokon, pl. a Zagyván és a Berettyón — vízgyűjtőterületük alacsonyabb fekvése miatt — márciusban jelentkezik, a Szamoson és a Tiszán áprilisban, míg a Dunán júniusra tolódik el részben 122
/
