Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

a magashegységek késői hóolvadása miatt. Része van azonban az időbeli különbségekben a vízgyűjtőterületek nagyságának is. Ez különben a csúcsok nagyságában is megnyilvánul.

A legbővebb vizű hónap középvízhozama a Zagyván 2,6-szorosa a sokévi átlagnak, a Tiszán Polgárnál még 1,9-szerese, de Szegeden már csak 1,8-szorosa, a Dunán Mohácsnál 1,3-szorosa — ami erősen kiegyenlített vízjárásra vall.

Az év vízben legszegényebb időszaka az ősz. A vízgyűjtőterület nagysága és földtani felépítése azonban erősen befolyásolja a minimum időpontját, A Zagyva vízgyűjtőjének felszín alatti tartalékai pl. már augusztusra kimenüinek: a havi középvízhozam a sokévi átlag 28%-ára csökken. A Tisza többi mellékfolyóján szeptemberre esik a minimum az évi középvízhozam 40—50 százalékával. A Tiszán szeptember—október a kisvizek időszaka, amikor is a hozam a sokévi átlag 50%-a. Végül a Felső-Duna vízgyűjtőjének nagy kavicsmezői október—decemberig győzik a vízszolgáltatást, és a havi középvízhozam akkor sem száll az évi középvízhozam 70%-a alá.

2.2 Árvizek

Eddig a vízjárás általános jellemvonásait vizsgáltuk. Fordítsuk most figyelmünket rendkívüli életjelenségeik, elsősorban az árvizek felé.

Okaik között a tavaszi hóolvadás szerepel az első helyen, amely rendesen márciusban duzzasztja meg a folyóinkat. Ott, ahol a folyót sokáig ellenálló jégpáncél borítja — mint pl. a Dunán vagy a hóval befújt belvízcsatornákon —, különösen veszedelmes árvizek keletkezhetnek, mert a víz az eldugaszolt medren kívül kénytelen utat keresni. Hirtelen felmelegedés esetén, amely néha már február végén beköszönt, a hegyvidékek kisebb patakjai öntenek ki, mert medrük egyszerűen elégtelen a nagytömegű hóié levezetéséhez. A magasabb hegyekben az olvadás később következik be, mint az alacsonyabb fekvésű helyeken, a nagyobb vízgyűjtőkben tehát elhúzódik a vizek összegyülekezése, A Közép-Tiszán áprilisban jelentkeznek a tavaszi nagyvizek, sőt a lassú levonulás miatt Szegeden esetleg csak május elején tetőzik az árhullám. A Duna vízjárásában még határozottabban nyilvánul meg a hótakaró pusztulásának fokozatossága. Annyira, hogy a legnagyobb víz kialakulásában már a kora nyári esőzések is belejátszanak: az ún. zöld ár május—júniusban jelentkezik. (Noha vízbőség tekintetében felülmúlja a február—márciusi jeges árvizet, rendesen alacsonyabban tetőzik nála, viszont sokkal hosszabban tart.)

723