Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
16. A Bodrog és a Takta kialakulása
Borsy Z. (1953, 1983) a Bodrogköz in- tenziv kutatója több publikációban foglalkozott a mai Bodrog és mellékvizeinek kialakulásával. Vizsgálatainak részeredményei kétségtelenül előre is vitték a Bod- rog-Karcsa vizvidék feltárásának ügyét. Munkásságának azonban az a hiányossága, hogy a megvizsgált pontok eredményeit nem illeszti be az egész hordalékkúp üledékföldtani feldolgozásába. Ez utóbbi munkarész elhanyagolásából eredtek a szintézisekben, ill. általánosításokban jelentkező tévedések, melyeknek csak egy kis részét • sikerült a későbbi (Félegyházi E.-vel közös) tanulmányában helyesbiteni. Ez utóbbi tanulmányban is még 18-20.000 évvel ezelőttre teszik a Tiszának az Érmellékről való távozását s azt egyenesen a Tokaji- -kapuba vándoroltatják, holott a rács-hálózat mentén szerkesztett földtani szelvények sokasága bizonyltja, hogy a Tisza a holocén folyamán (12.000 éven belül!) még végig tarolta a Nyírséget és csak a szub- boreális fázisban érte el ill. lépte túl a mai vonalát. Az a néhány pont-szerű anyagvizsgálat - melyet Borsy Z. elvégeztetett - alkalmas arra, hogy a függély mentén jelentkező rétegek korát meghatározzuk, de a vizrajz téridőbeli változásit csak az egész hordalékkúp alapos feldolgozása alapján lehet felvázolni, mégpedig az üledékritmusok elemzése révén. Ez utóbbit Mike K. már 1970- [ben elvégezte és a dolgozat Borsy Z. lek- Itori véleménye ellenére meg is jelent, (ő lugyanis nem javasolta; nem tartotta még 1"időszerűnek" a tanulmány közzétételét) Az Alföld üledékritmusainak elemzése alapján (206. ábra-sorozat) egyértelműen kiderül, hogy a Würm végén (sőt a holocén legelején is) a Tisza még az Érmelléken haladt a Körösvidéki süllyedék felé. A würmi durva üledékek térképe világosan mutatja az üledék felhalmozódás sávját és a letarolódási területeket is, melyek ellene mondanak Borsy 2.szemléletének. A Borsy Z.- -Félegyházy cikkben nem is hivatkoznak a szerzők arra, hogy milyen alapon állapították meg az ősvizrajz változásait, csak arra utalnak, hogy még sok tisztázatlan kérdés vár megoldásra. A tanulmány másik nagy hibája, hogy nem hivatkozik e területen végzett egyéb kutatások eredményeire, mintha azok nem is léteznének. Az utóbbi tanulmányban a szerzők (a klímaváltozásnak a meander-méretekre való hatását akarván illusztrálni) holocénkori Szamos-medernyomokat ismertetnek.A példáknak az a baja, hogy a késő-glaciális Számos-medernek bemutatott Nagyéger medre a Tisza-Szamos egyesült vizének medernyomait képviseli ,mig a győrteleki Holt-Számos medre a Tiszától régen elvált, szabályozások előtti mederállapotokat tükrözi. E példák összehasonlítása tehát nem alkalmas az éghajlatváltozás eredményeinek szemléltetésére, hiszen nem azonos folyó meandereiről van szó. Ez a hiba elsősorban a Tisza fejlődéstörténetének félreismeréséből szánnazik. Az IGCP kiadványában, Varsóban megjelent tanulmány pollenvizsgálati eredményei a bodrogközi medernyomok korának megállapítására egyébként nagyon hasznos adatoknak bizonyultak ( 235. ábra). 235. ábra Bodrogköz pollenvizsgálati eredményei (Borsy Z. és Félegyházi Érvizsgálatai alapján) 604 1
