Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
22. Összefoglalás
nyomás alatti töltések a szabályozások óta sok helyen és sokszor átszakadtak. Mindegyik gátszakadást nyilvántartásba vették, térképen rögzítették. Ezek elemzése során kiderült, hogy kivétel nélkül mindenütt o- lyan helyen történt a töltések szakadása, ahol a töltések hajdani elhagyott folyómedreket harántoltak. A hirtelen elhagyott medrekben ugyanis sokkal finomabb üledék halmozódott fel, mint abban a környezetben, ahol folyamatos mederalakulás zajlott le. A következmény az lett, hogy a vizdús durva üledék (homok és kavics) mellé közvetlenül olyan üledék került, amely hajlamos a megfolyósodásra (pl. folyós homok és homokos iszap). A víztömeg nyomására ez az anyag buzgárok formájában a felszinre tört és a töltések alatt üregeket hozott létre. Az alátámasztás nélkül maradt töltés átszakadt. A veszélyes rétegtalálkozás a mederalakulás múltjából (vagyis az ősvizrajzi változásokból) fakadt. A veszélyes pontok feltárásában - éppen emiatt - nagy szerepet játszottak újabban az alkalmazott ősvizrajzi kutatások (Mike 1981, 1983). A belvizek elleni munkálatokban is jól lehet hasznosítani az ősvizrajzi adatokat. Belvizek vagy azért keletkeznek, mert a rétegvizek ill. talajvizek a reájuk nehezedő viznyomás miatt felfakadnak, vagy azért, mert nem tudnak se beszivárogni, se lefolyni . Az ősi vizrajz ismeretében a felszin- alatti (de felszinközeli) jó vizvezető rétegek térbeli elrendeződését is megismerjük. Megállapithatók a- felfakadás pontjai (pl. a talajvizkutak közül melyek vesznek részt a belvizek létrehozásában). 22.2.2. Az_ősvizrajz_tanulmányozásának_tu- dományos_és_müszaki_jelentősége Az elmondottakból is kiderült, hogy a különböző célra végzett vizfeltárás (ivó- viz-, öntöző viz- és ipari vízellátás, valamint a héviztermelés) szempontjából is milyen nagy jelentősége van a földtörténeti múlt ismeretének. E vizek helyes minőségi védelme sem képzelhető el ezen ismeretek nélkül. A felszíni vizek tanulmányozása során azonban nemcsak a változásokra derül fény, hanem a változások tendenciáira, azok okaira is; vagyis bizonyos általánosítások is lehetővé váltak, melyek jó segítséget nyújtanak a folyószabályozásainkhoz. A törvényszerűségek ismerete alapján a káros tendenciák még idejében megállapithatók és elhárithatók,a hasznos változásokat pedig irányítani lehet. A magyar- országi folyók mederváltozásait elég részletesen elemeztük. Azokból mind a műszaki beavatkozások utáni, mind a szabadon fejlődő mederváltozások esetére több általánosan érvényes következtetést vontunk le. A változásokat elsősorban helyszínrajzi vonatkozásban tanulmányozhattuk, de (a lehetőség szerint) a szelvények menti változásokat is megvizsgáltuk (Mike K. 1987). Néhány szabályszerűséget ezek közül érdemes talán ebben az összefoglalásban is megemlíteni. Utol jára'tehát a mederváltozásokban fölismert néhány szabályszerűségre szeretnénk fölhívni a figyelmet: A mederformák és azok változásai közvetlenül is, közvetve is hatnak egymás alak- változásaira. Az egyik mederszakasz (pl.kanyar) formája közvetve visszahat azokra a folyamatokra is, melyek a formákat létrehozták. A közvetlenül szomszédos kanyarokra azonban minden mederváltozás közvetlenül is hat. Itt elég arra utalnunk, hogy a két szomszédos kanyarnak azonos inflexiós pont a határa, tehát bármely változás, mely e pont helyzetét módosítja, mind a két kanyart érinti. Egyes mederforma-részek (kanyarrészek és egyenes szakaszok) egymással is meghatározott szabályos kapcsolatok kialakulására kényszerülnek, mivel a folyók minden kanyarjának minden paramétere dialektikus kapcsolatban van egWással és a szomszédos kanyarok paramétereivel. Egy kanyar adatai ugyanis nem változhatnak meg anélkül, hogy ez a változás ne vonná maga után a szomszédos kanyarok paraméterváltozásait is. Az egymás utáni kanyarok esetében (ha pl. a paramétereik hasonló nagyságúak) változásaik hasonló jellegűek és méretűek lesznek. Ha a fölötte lévő kanyar paraméterei nagyobbak, de még nem érik el a folyó vízhozamára jellemző átlagos méreteket, az alatta lévő kanyar intenzivebben fejlődik, mint a felső. Haladása is jelentősebb lesz, mig a felsőé vagy stagnál, vagy sokkal kisebb marad. Ha azonban az egyiket közvetlenül megelőző másik kanyar paraméterei gyors növekedésben vannak és méretei már meghaladják a folyó vízhozamára jellemző átlagos méreteket, az alsó kanyarok paraméterei vagy azonosak maradnak, vagy még csökkennek is. Ha a felül lévő kanyar paraméterei az alsónál kisebbek, de növekvő tendenciát mutatnak, az alsó kanyar paraméterei'vagy változatlanok maradnak, vagy csökkennek,de haladásuk intenzivebb, mint a felsőé. Ha egy kanyar felső szárnyát biztosítjuk, a kanyar húrja növekedni, amplitúdója pedig csökkenni fog. Ha alsó szárnyának változását állítjuk meg (partbiztositás- sal) , amplitúdója nő, húrja és hossza pedig csökkenni fog, vagyis az inflexiókegyre jobban megközelitik egymást, mig előbb- -utóbb bekövetkezik a kanyar lefüződése. Ha nemcsak a felső szárnyát, de a kanyar Ivének csúcsát is rögzítjük, äz Ívhossz és az amplitúdó növekedését váltjuk ki. Ha csak a csúcs pusztító partját biztosítjuk, a kanyar omegajellegűvé alakul, és felgyorsul annak lefüződési tendenciája. A szabályozások során az eredetileg kanyargós folyón hosszabb egyenes vonalú mederformák is kialakultak. Ezek továbbfejlődése (partbiztositások esetén) nagyban 694 * <
