Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
19. A Zagyva–Tarna vízrendszer kialakulása és változása
tozásaiból is. A jelenlegi mozgásokat szemléltető 28. ábrán is jól megállapítható a recens szintváltozásoknak a folyó vízrendszerére gyakorolt hatása. A Tárná és a Galga közötti terület szintváltozásait tekintve kiderül, hogy a vízfolyások az izo- kinekre csaknem merőlegesen haladnak, mégpedig úgy, hogy az emelkedő területek felől az emelkedésben legjobban lemaradó rész felé. Ha azt nézzük meg, hogy hol futnak össze a Zagyva fő mellékfolyói, kiderül, hogy a csomópont egy ténylegesen süllyedő területen van. A vizgyüjtő terület emelkedése ugyan nem egyenlő értékű, s a területen kevésbé emelkedő hátságokon a vetődések mentén fellazult kőzetek sávjában megtalálta a vízrendszer az átfolyás lehetőségét . A vízfolyások alakulását elemezve egyértelműen megállapítható volt, hogy a kéregmozgásoknak a pannontól napjainkig elsődleges szerepe volt a mederváltozásokban, a klimatikus tényezők csak színezték, módosították a tektonikus hatásokat. 19.3. A Zagyva vízrendszerének kialakulása A Zagyva mai vízhálózata is hosszú eseménysorozat eredménye. A vizgyüjtő legnagyobb része a szarmatában, sőt még a pannóniai emelet elején is tengerrel volt boritva (168. ábra) . A tengeröble Kiste- renyéig biztosan behatolt; erre Láng S. (1952. p. 562) szerint gerinces ősmaradványok tanúskodnak. A felsőpliocénben a tó vize az Alföld felé visszavonult. A Kárpátok vonulata pedig az előterével együtt emelkedni kezdett. A vízfolyások tehát nagyjából D-felé törekedtek ezen a területen is. Erről a hátrahagyott üledékek is tanúskodnak (Mike K, 1969). A pleisztocén legelején (amit még nemrégen a levanteibe soroltak, vagyis 2,5 mill, éven belül) a Zagyva Apc alatti szakaszán még az Ős-Ipoly vize folyt.Az Ipoly még akkor a mai Szentlélek-patak és a Szu- ha-patak völgyében haladt. A Ny-felé történő elkanyarodása Szécsénynél még nem volt meg (168.ábra .3. állapot). A Zagyva felsőfolyása pedig Homokterenyétől nem Ny-felé fordult, hanem tovább haladt eredeti irányába és Recsk körül adta le vizét az ős- -Tarnába. Ez a szakasza tehát az Ős-Tarna vízgyűjtőjéhez tartozott. Az Ős-Tarna pedig ekkor még Kál-Tenk- -Arány-Tiszabura vonalán dél felé tartott, a Tisza felé kanyarodva Szolnok körül egyesült a Zagyvával és Szarvas körül ömlött a Tiszába. A Galga is jó darabig párhuzamosan haladt a Zagyvával. Felső folyásához tartozott a Derék-patak, a Lókos és a Feketeviz mai területe is. (A mai Kürtös-patak is a Feketevizhez tartozott.) A későbbiek folyamán, de még a günz előtti szakaszban (talán a paleomágneses korbeosztás matuya- ma szakaszának Jaramillo emeletében, kb. 1 millió évvel ezelőtt) dél-délnyugat felől hátravágódó vízrendszer lefejezhette az ős-Galgát és Ős-Zagyvát (168.ábra 3.-4. állapot között). A günz-elején azonban a lefejezett vizvidék az Ős-Ipolyhoz csatlakozott, talán tektonikus mozgások révén támogatott újabb kaptura miatt (168.ábra 4. állapot). A Zagyva alsó folyása ekkor a mai torkolatához közelebb eső Öcsöd táján ömlött a Tiszába. A günz I~I1 interstadiálisban a Duna visegrádi áttörése után a Zagyva-vizrend- szer a mai Vezseny táján közvetlenül a Sajóba ömlött, majd együttesen Tiszakécské- nél érték el a Dunát. Ekkor tehát mind a Sajó, mind a Zagyva közvetlenül a Duna mellékfolyója volt (206/a ábra) . A c;ünz jeges-szakasz végére hatalmas vízrajzi át- rendeződések következtek be; a Duna a Szolnok alatti szakaszán két ágra szakadt, a Tisza a Sebes-Körös felé vándorolt, a Sajó pedig a Szatmári-sikság peremi leszakadásai miatt DK-felé vette az útját. A Zagy- va-Galga vázrendszer ekkor a mai Nagykáta felé tartva közvetlenül a Dunába ömlött. Változott a helyzet a mindéiben, mert a Zagyva Szentes felé fordulva újra a Tisza mellékfolyója lett (206/d. ábra). Felsőfolyásán hátravágódva az Ipoly felsőfolyását és néhány mellékvizfolyását is magához csatolta. A "nagy" interglaciálisban (a mindé1- -risszben) azonban az Ipoly visszahódította veszteségeit, mivel a Salgótarján-Ber- cel vonalán a terület intenziven kiemelkedett, mig a mai Ipoly-völgy Hont-Szécsény vonala mentén a terület intenziven süly- lyedt. A risszben az Ipoly már megkerülte a Börzsönyt, s a Zagyva-Galga vízrendszerben a Tárná is hozzátartozott. A risszben a Zagyva torkolata Mezőtúr környékén volt. A Tisza egyik ága ugyanis itt haladt át. A würmben a Tisza újra az Érmellékre és a Körösvidéki süllyedők vonalára vándorolt. A Zagyva Kondoros környékén ömlött bele. 19.4. Emberi beavatkozások és azok hatása a vízviszonyokra A Zagyva vízrendszerében 250 km hosz- szú árvédelmi töltés épült (Goda L.et al. 1965). Az áradásokkal veszélyeztetett területek 2/3-át mentesítették ezáltal (23.000 kataszteri holdat). A folyó mentén többszáz holdon őntözőtelepek vannak, viz- kivételi müvekkel. A keletkezett gázlókat, feltöltődéseket kotrásokkal távolitják el, hogy a mederelfajulásoknak elejét vegyék. Víztározás céljából több tározó is épült a területen. 1933-ban a Zagyván Zagyvarónán kb. 100.000 m^-es tározótérrel rendelkező völgyzárógát épült. Vizét a salgótarjáni erőmű hasznositja. A Bükk-patakon 1961-ben egy 60.000 m^-es tározó épült a Recski Ércbánya céljaira. A 60-as évek elején épült a Rédei tározó, amely 3.000.000 m3 viz tározására alkalmas. Ezt elsősorban öntözés céljára építették (Goda et al. 1965).
