Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
19. A Zagyva–Tarna vízrendszer kialakulása és változása
Strömpl G_. , 1914: A Borsodi Bükk karsztjar Földr.Közi.38. p. 79-98. Szalai T., 1969: A Nyugati Kárpátok délkeleti szegélyének tektonikai vázlata és a felsőkarbon-nóri előmélység tengere.— Földt.Közl. 99. p. 37-46. Szádeczky-Kardoss E. , 1973: A Kárpát-Pannon terület szubdukciós övezetei.—Földt. Közi. 103. p. 224-244. Szádeczky-Kardoss E., 1976: A módszeres szubdukcióvizsgálat a hasznosítható telepek kutatásának szolgálatában.—Földt'. Kutatás 18. p. 1-10. Szádeczky-Kardoss E. , 197 6: A mediterrán tipusu lemeztektonika.—Geonómia és Bányászat, 9. 1-2. p. 48-82. Székely A., 1961: A Mátra és környezetének kialakulása és felszini formái.—Kand. Ért. MTA Székely A., 1964: A Mátra természeti földraj zaFöldr.Köziem, p. 199-218. Székely A., 1972: Az elegyengetett felszi- heTt ■típusainak rendszere magyarországi példákon.—Földr.Közi. 20. (96) p.43-59. Székely A. , 1973: A Magyar-Középhegyvidék negyedidőszaki formái és korrelativ üle- dékeivFöldr. Köz 1.21. (97) p.185-203. Sztrákos K., 1973: Foraminifera főciesek az Eger-Demjén környéki paleogénben.— Földt.Közl.103. p. 156-165. Telegdi-Roth K. , 1951: A bükkszéki ásványolajkutatás és termelés földtani tanulságai.— Földt.Évk. 40. Tóth G. , 1975: A Magas-Bükk karszthidroló- giája.—Doktori értekezés, Kézirat. Vadász E., 1960: Magyarország földtana.— Akad. Kiadó, Budapest. Vándorfi R., 1965: Az alföldi szénhidrogén telepek és azok földtani jellemzése. — Földt.Közl. 95. p.164-182. Vitális Gy.,Hegyi I-né, 1967: Nyersanyag- kutatás az egri cementgyár számárarMÁFI Évi Jelentése 1967-ről p. 367-391. Wein Gy.,1972: Magyarország neogén előtti szerkezet-földtani fejlődésének össze- foglalásavFöldr.Közl.20.(96) p.302-328. Wenzel G. . 1860-187 4: Árpádkori új okmánytár. I-XII. Pest. 19. A ZAGYVA-TARNA VÍZRENDSZER KIALAKULÁSA ÉS VÁLTOZÁSA 2 A Zagyva vizgyüjtő területe 5677 km (Goda L. et al. 1965) három nagyobb mellékfolyójához: a Tárnához, ebből 1852 knr a Galgához 568 km2, a Tápióhoz 898 km2-nyi terület tartozik. Közepes vizhozama (KÖQ) Nemtinél 0,4 m2/s, Pásztónál 1,4, Hatvannál 1,9, Jászteleknél pedig már 8,5 m2/s. Mind a Zagyva, mind a mellékvizeinek medre jól beágyazott. Esésük a 2 m/km-ről a torkolat felé 0,1 m/km-re csökken. Völgyük teraszos, tektonikusán előrejelzett eróziós völgy (Láng S. 1952 p. 555, 775). 19,1. Előző kutatások A vázrendszer kialakulására vonatkozó első hiteles megállapitásokat a Zagyva mentén térképező geológusok jegyezték fel. Ilyen volt pl. idős Noszky Jenő (1910,1911), Ferenczi István (1933), Dzsida Jenő (1936), Horusitzky Ferenc (1938) és Szentes Ferenc (1943). Szentes a Galga 4 teraszát ismer- teti a Galgagyörk fölötti szakaszon.Később a geomorfológiai kutatások több részlettel gyarapitották ismeretünket. Peja Gy.(1941), Leél-Őssy S. (1952), Láng S. (1952), Somo- gyi S. (I960) és Székely A. (1960, 1964) felszinfejlődési és teraszmorfológiai adatokkal vitték tovább az elkezdett kutatásokat. 1968 és 1969-ben Mike Károlynak jelentek meg az Ipoly ősvizrajzáról a Zagyvát is érintett tanulmányok. 19.2. A vizgyüjtő földtani felépítése A Zagyva vízgyűjtőjének nagy része a Cserhát és a Mátra területére és környékére esik. A felszin magasabb részeit az oligocén slir és a rátelepült andezittufa és láva alkotja, alföldi részeit pedig lö- szös, agyagos és homokos negyedidőszaki képződmények építik fel. Legidősebb felszini képződmény a.Tarna által átszelt karbon palák Siroknál, valamint a Sinkár-patak által feltárt Csővári triász rög. E patak a Galgába adja le vizét. Az előző völgy an- tocedens (Láng S. 1952), az utóbbi völgyszakasz pedig épigenetikus. A domb és hegyvidéki területen a hajdani törések mentén felszínre törő andezitláva lekopott roncsai és a felszínen kipreparálódott telérek (dyk-ok) a vizrajz alakulásában fontos szerepet játszottak. A puhább kőzeteket ugyanis a térszín emelkedése folyamán a vízfolyások elmosták, a kemény piroxénandezitek elől azonban kénytelenek voltak kitérni. A mai vízrendszer kialakulásában a szerkezeti mozgások többféleképpen játszottak szerepet. Abban az időben, amikor az egész vizgyüjtőterület még sikságot alkotott (vagyis a felsőpliocénben) a szintváltozások közvetlenül terelték a vízfolyásokat. Később a törések közvetlenül is , pre- formálás révén is magukhoz vonták a felszíni vizeket. A Zagyva Pásztó-Hatvan közötti vonala pl. ilyen. A Galga völgye is teljes hosszában tektonikus völgy (Láng S. 1952. p. 775). A törések mentén kialakult dyk-ok pedig kemény, ellenálló kőzetük révén terelték a folyókat, s ezáltal a kap- turák keletkezését is elősegítették (1. ábra) . A mozgások azonban nemcsak a törések és a rétegek egymáshoz viszonyított elmozdulása révén voltak megállapithatók, hanem az állandósított magassági pontok szintvál
