Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
lapos "U" kanyar volt. Amplitúdója 450 m, szélessége 700 méter volt. Haladási irányban kissé eltorzult. A vizsgált 42 év alatt ez a kanyar is szimmetrikus "omega" kanyarrá alakult, melynek amplitúdója 900 m-re nőtt, szélessége kb. 100 m-re zárult. Ellenkanyarja 1775-ben "U" alakú volt és 42 év alatt hasonló méretű "ómega” jellegű kanyarrá fejlődött (47.sz. kanyar). A sorozat utolsó tagja 1775-ben a 100-120 méter széles hajtűkanyar (48.sz.), mely nagyon közel állt az átmetsződéshez. 42 év alatt mintegy 100 m-rel nőtt meg a szélessége, és kb. ugyanannyit vándorolt a haladási irányba. Körülbelül 800 m-es egyenes inflexiós szakasz után a folyó kissé északnyugat felé fordulva félköriv alakú kanyarba lendült, majd dél felé fordulva 1775-ig bonyolult összetett kanyart alakított ki. Az 1 km-t meghaladó amplitúdójú (49.sz.) kanyar délnyugat felé tért el a folyó haladási irányától. Délkeleti szárnyán kis részkanyarok jelentkeztek, északnyugati szárnyán enyhe hajlású inflexiós szakasz- szál fordult az ellenkanyarba. A XVIII. század elején a 49.sz. kanyar szabályos "U" alakú kanyar lehetett. A részletkanyarok később fejlődtek ki rajta. 1765-től kezdve megállapítható a részkanyarok fokozatos vándorlása a haladás irányába, valamint az egész kanyar lassú elfordulása délnyugatról nyugat-délnyugat felé (42 év alatt kb. 10°). Az amplitúdó is kb. 10 m- rel nőtt, szélessége viszont 500 m-ről 250 m-re csökkent. 1858-59 között metszették át. Az alatta levő (50.sz.) kanyar 1 km körüli amplitúdójú 500 m széles összetett hajtókanyar volt, melynek északi szárnyán másodlagos kis kanyar alakult ki. Ez utóbbinak kb. ÍOO m-es volt az amplitúdója és 300 m a szélessége. Az egész kanyarulat 42 év alatt kb. 100 m-t vándorolt a haladás irányába, 230 m-rel megnőtt az amplitúdója és 100 m-rel keskenyebbé vált. A következő (51.sz.) kanyar ugyancsak összetett hajtűkanyar volt, melynek csúcsa 25 év alatt le is fűződött. Helyén Kriech- baum Ignác már csak morotvát jelez. Amplitúdója 1 ,2-ről 1,7 km-re növekedett, majd 1,3-ra csökkent. Szélessége 42 év alatt 800 m-ről 600 -ra csökkent, tengelyiránya pedig 20 fokot fordult délnyugatról nyugat felé. 1858-1859-ben metszették át. Ellenkanyarja 500 m-es kitérésű, 400 m széles (52.sz.) hajtűkanyar volt. Tengelye kelet felé nézett, csúcsa pedig a mai Panyola északi végénél volt. 42 év alatt szélessége 100 m-rel csökkent, hosszúsága 100 m- rel nőtt, az egész kanyar pedig lejjebb csúszott, miközben tengelye megtartotta előző irányát. A folyó a következő szakaszában kis Ívelés után 300 m-es amplitúdójú kis kanyarokat hozott létre 1775-ig,melyek szélessége 750 m körüli volt. 42 év alatt az első (54.sz.) kanyar lefüzödött, az 55.sz. ellenkanyar csúcsáig egyenes szakasz alakult ki, az 56.SZ. kanyar pedig kb. 20-30 m-t lejjebb vándorolt. Ezek után nagyobb méretű összetett kanyarok következtek (57-58.sz.), melyek fejlődését az 1775. utáni tendenciából Ítélve visszamenőleg is rekonstruálhattuk. A XVIII.század elején 500 m körüli amplitúdójú "U" alakú kanyarok lehettek, ám a szürflexiós szakaszaik már 1775-ben túlfejlődtek, nyakuk kezdett beszűkülni és ezáltal omega jellegű összetett kanyarrá alakultak. 42 év alatt az első kanyar csúcsa behorpadt, 2 sarka közel 500 m-es amp- litdóju kis részkanyarrá alakult, s az egész kanyarulat északnyugatra vándorolt kb. ÍOO m-t. A kanyar amplitúdója is megnőtt 100 méterrel. Az 58.sz. ellenkanyarban 2 szürflexiós szakasz is kialakult és ezáltal a kanyar egy sorozat részkanyarra bomlott. A kanyar 42 év alatt lassan a torkolat felé is vándorolt, miközben a tengelye keletről északkelet felé fordult kb. 25-30 fokot. Ezután 1775-ben egy lapos visszafordult "V" kanyar következett (59.sz. kanyar),mely az 58-as kanyar nyakát alkotta. A következő (60.sz.) kanyar amplitúdója 500 m, szélessége 1,1 km volt. 42 év alatt szélessége megnőtt 100 méterrel, amplitúdója csökkent több mint 100 méterrel, tengelye pedia északkeletről észak felé fordult 30°-kál. Az előző kanyar 61.sz. ellenkanyarja azonos méretű volt és méreteit illetően hasonló változáson ment át. Tengelye dél-délkeletről délkelet felé fordult és 42 év alatt kb. 100 m-t csúszott a haladási irányba . A folyómeder ezután 60°-os hirtelen fordulatot tett balra. Létrejött egy 120°- os "V" kanyar (62.sz.) és utána az előző kanyar tükörképe (63.sz.). Ez az északra forduló aszimmetrikus "V" kanyar 1775-ben 100 m-rel keskenyebb és kb. ugyanannyival laposabb volt, mint az előbbi. A XVIII. század végére előbb "U" alakú kanyarrá a- lakult, majd sarkai kezdtek túlfejlődni, közepe behorpadt. A XIX. század elején ez a tendencia továbbfejlődött és a kanyarulat nyaka is egyre jobban szűkülni kezdett. A Szamos utolsó (64.sz.) kanyarja "U" alakú jellegű volt 1775-ig. Jellegét 42 év alatt továbbra is megtartotta, csak méretei változtak meg. Amplitúdója 300 m-ről 500 m-re, szélessége pedig 300 m-ről 400m- re nőtt. 15.4.2. Szabályozások A Számos-meder fejlődése a XVIII.század közepéig az ősi állapotoknak megfelelően fejlődött. Az emberi tevékenység természetesen beleszólt a folyó életébe, de csak jelentéktelenül módosította azt.Történelmi források beszélnek ugyan arról, hogy már 1543-ban is történt a Szamoson kanyarátvágás, mellyel a Szatmári vár védelmét igyekeztek biztosítani, ez azonban helyi jelentőségű lehetett. A XVIII. század közepén indultak meg
