Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
a mederfejlődés szempontjából komolyabb szabályozási munkálatok. A történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy Mária Terézia királyi biztost küldött ki mederrendezések és töltésépítések végrehajtására. Megszabta azt is, hogy a töltések 3 öl szélesek és 1,5 öl magasak legyenek. A szabályozásokat főleg a Szamos felsőbb folyásánál, tehát a mai magyarországi szakasz fölött végezték (Nyárádi L. 1912) . A szabályozások - amint a következőkben látni fogjuk - nem .rendszeresen bár, de folytatódtak.Ezek eredményeképpen a folyó Sikárló és Vásá- rosnamény közötti szakasza napjainkig több mint 53 %-ára csökkent (Jancsó et al. évszám nélkül). 1778-tól kezdve Szatmárnémeti környékén tisztogatni kezdték a folyó medrét, szétbontották az elszaporodott malomgátakat, kiszedték a fákat a mederből és szétrombolták a halászrekeszeket. Ezek pontos helyét ma már nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy e munkálatokkal főleg a só tutajon való szállítását akarták biztosítani. Közvetve azonban beleszóltak a folyó alakulásába is. 1830-ig 8 db kanyart metszettek át, mellyel megrövidítették a folyó hosszát, megnövelték az esését, tehát a folyó energiaviszonyait is módosították. Az átmetszések pontos helyét nem ismerjük, csak annyit tudunk róluk, hogy medrük hamarosan feliszapolódott. 1848. és 1853közötti időben is készültek kanyarátmetszések. E- zekről a Vályi-féle térkép tájékoztat. Ekkor készülhetett a Dara melletti kanyarok átvágása és - feltehetően - a Csengertől keletre lévő kanyarulat első átmetszése is. (Az utóbbi azonban lehet, hogy téves adat.) A szamosbecsei kanyarok átmetszései is az 1819-es és az 1850-es térképezés közötti időben készülhettek. 1853-ban komolyabb szabályozási munkálatokat terveztek Boros Frigyes tervei alapján, amely Szatmár felett 14, Szatmár alatt 25 db átvágást irányzott elő. Ebből Szatmár fölött 1858 és 1865 között 19 átvágást, alatta pedig 11 átmetszést valósítottak meg. A nagyrészt új csatornák hossza a mai magyarországi szakaszon kb. 15 km volt. Ekkor készültek az óvári átmetszések a komlódtótfalusi,an- gyalosi, sályi, szamosújlaki, cégény-tu- nyogmatolcsi, valamint a Kérsemjén feletti és szamosszegi kanyarok átvágásai is. A Gégény-tunyogmatolcsi átmetszés egymagában 8 km hosszú volt. Az árvédelmi töltéseket 1857-ben kezdték nagyobb ütemben építeni. Ezek azonban még csak a veszélyezettebb szakaszonon é- pültek és ott is elég gyenge minőségben. 1864 és 1896 között pl. 204 esetben volt gátszakadás (Sik J. 1930). 1877-ben újra fellendültek a szabályozási munkák, melyeket a gyakori árvizek sürgettek. 1886 és 1888 között készült el az Olcsva-vitkai átvágás, mely 1,3 km hosszú volt. 1895 után 1909-ig újabb 9 átmetszést készítettek a Szatmárnémeti alatti mederszakaszon, vagyis a mai magyarországi részen. Pontos helyüket nem ismerjük.A partbiztosítások építését és javítását is ebben az időben kezdték meg intenzívebben. Ekkor végezték el például a szamosangyalo- si, tatárfalvai, cégényi, nábrádi, kérsem- lyéni, szamoskéri, panyolai, szamosszegi és olcsvaapáti körüli partbiztosításokat (Jancsó Gy. et al.). 1895 után építették a Szamos balparti töltéseit és 1892-1914 között pedig a jobbparti töltéseket. Az utóbbiakba kereken 1 millió m^ föld épült be (Sik J. 1930). 1908. és 1914 között készült a Nábrád melletti, Csegöld, Szamossályi határában lévő, valamint a szamosbecsi jobb- és balparti védőmü is. Az 1919. évi árviz nagy rongálást végzett Szamosbecs, Szamoskér és Olcsvaapáti partbiztosításaiban. Ezeket a 20-as években kellett újjáépíteni. A Szamos mindkét joartján a töltések további komolyabb méretű építését és javítását végezték el 1926 és 1930 között (Sik J. 1930). 1927-től napjainkig több új partvédőmű is épült és sok régi szakaszt építettek újjá. A partbiztositások is beleszóltak a meder fejlődésébe. A természetes mederváltozások menetét megzavarták azzal, hogy megakadályozták bizonyos partok pusztulását, ezáltal a kanyarulatok más formában fejlődtek tovább és a folyó energia-viszonyai is ennek megfelelően módosultak. A továbbiakban meg kell emlékeznünk az árvédelmi gátak szerepéről is, mely a meder fejlődése szempontjából lényeges szerepet játszott. Hatását azonban még nem tekinthetjük véglegesen tisztázott kérdésnek A meder fejlődése szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy az árhullámok a mederben vonulnak-e le, vagy a síkságon szétterülve stagnálnak, mint a szabályozás előtt. Az árvédelmi töltések a folyó beágyazódását nagymértékben elősegítették. A szabályozások rövid áttekintése után nézzük meg, milyen hatással voltak ezek a mederfejlődés további menetére. 15.4.3. Mederváltozások_a_szabáldozások IüíIs_I£_§í°E_222ÍsIíId'" Az adatok alapján (Jancsó Gy. et al.) Csenger és Vásárosnamény között összesen 22 átmetszés készült, mely együttvéve kb. 26 km csatorna építését jelentette. A meder magyarországi szakasza (határtól és torkolatig) vizsgálataink alapján 1817-től 1962-ig 61,1 km-rel lett rövidebb (20.táblázat) . Ennek megfelelően a folyó esése is megnövekedett, medre beágyazódott. Természetesen az energiaviszonyai is lényegesen megváltoztak. A változások bonyolult kapcsolataiból ezúttal csak szemelvényeket közlünk. Vizsgálatainkból világosan látható, hogy a kanyarok fejlődését nem lehet egyszerű ciklikus folyamatnak tekinteni. A kanyarok vándorlása sem folyamatos "lefelé csúszás", hanem negativ értelmű vándorlási időszakok is beiktatódnak. Az új csatornaszakaszok változása is szeszélyes. Egyéni változásnak tűnik,de szabályszerűségek állapíthatók meg bennük.
