Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
233/c. ábra A Tisza-vizrendszer a Günz jeges-szakasz első felében 1 = Az ősvizrendszer vonalai 2 = O-lOO raBf 3 = ÍOO - 500 mBf 4 = 500 - ÍOOO mBf 5 = 1000 - 1500 mBf Nevetlenfalva és Aranyosmegy- gyes között, valamint a sik- ság D-i részén; Érkisfalu, Érszentkirály, Érkávás környékén nyomozható. A sikság keleti részén lévő nyomok korát Borsy Zoltán a fenyő- -nyir I-be tette. Létrejöttét ő a Szamossal hozta kapcsolatba. Az elhagyott kanyarok nyomai alapján Ítélve azonban az ősfolyó itteni szakaszának haladási iránya D-i volt. Az érszentkirályi kanyarokat viszont Benedek Zoltán (1960) pollenvizsgálatai alapján kell, hogy a fenyő-nyir I-be tegyük. Az Érmellék elhagyott, nagyméretű meanderei is a fenyő- -nyir fázis első felében vésődtek a pleisztocén-végi és óholocén-eleji vörösagyagba, ami ugyancsak utal a meder kialakulásának korára. A két terület között a holocén folyamán elmosódtak az ősfo- lyók félszini nyomai, de a földtani kutató-furásokban a fiatalabb üledékek alatt'vé- gig megtalálhatók ( 39. és a 40.ábra). Tanácsos volna azonban erről a területről is néhány pollenvizsgálatot végezni, mely a meder vándorlására pontosabb fényt derítene . A második ős-Szamos meder kialakulása (213. ábra) újabb kéregmozgásokra vezethető vissza. A szerkezeti mozgások enyhén redőzték a síkságot, mely a mai Nyírséget és a Bereg-szatmári-sík- ságot foglalta magában. A létrejött redők közül a Szamos fejlődésére a Szárazberek, Méhtelek, Tisztaberek, Csaholó, Fülesd vonalától délnyugatra és Zaj- ta, Gacsály, Kismajtény vonalától északkeletre levő területsávon húzódó kb. 20-30 m-teres redőteknő volt a legnagyobb hatással. Az eddig dél felé tartó Ős-Tiszát , a töréstől délnyugatra létrejött süllyedék magához vonta, sőt a sikság déli részének észak felé való billenése miatt a Szamos ősi medre is erre kanyarodott és valahol Sárközújlaknál érte el az Ős-Tiszát. A süllyedék elhagyása után' Rozsály környékén fordult dél-délnyugatnak és igyekezett az Érmellék felé. Az egyesült ős-folyó lassan feltöltögette a süllyedőket. A Tisza egyre inkább észak felé tolta el itteni mederszakaszát, a Szamos pedig a torkolatátköltöztette egyre nyugatabbra, mig el nem érte Rozsály környékét. Ennek a folyamatnak oka ugyancsak a szekuláris szintváltozás lehetett (214. ábra). A második ősmeder nyomait a Nagy-Éger és Túr mai kanyargós mederszakaszai, valamint azok között és azok körül sorakozó elhagyott száraz medrek őrzik. A folyamat felvázolt menetét a medernyomok sugárszerü- en nyugat felé összetartó futása bizonyltja. Valószínűbb azonban azt feltételeznünk, hogy a helyenként tojás nagyságot is elérő kavicsokat az Ős-Tisza-Szamos tarolta le a pleisztocén felszínről és halmozta át süllyedő területeire (213.sz. ábra). A második ősmeder korát Szebényiné (1954) és Borsy Zoltán (1955) vizsgálatai alapján még az óholocén elemére, a fenyő-nyir korszak első felére kell tennünk. A fenyő-nyir szakasz első felében a kéregmozgások tendenciája is megváltozott. A mai Nyírség és Bereg-Bzatmári-sikság kéregszakasza, mely a pleisztocén folyamán délkelet felé billenő tendenciát mutatott, a holocén elején északnyugatra kezdett visszabillenni.A kéregmozgásokat a pleisztocén rétegek dőléseiből lehet kielemezni^ A harmadik ősmeder-rendszerben az ős- -Tiszának a Szatmári-sikságon lévő felszíni nyomait épségben megtaláljuk Feketeardó és Rozsály között. Előbbi és további mederroncsait, valamint ,az ős-Szamos medrének egyes szakaszait fiatalabb rétegek borítják ( 4Q.ábra) . A pleisztocén-holocén 582
