Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
233/b.ábra süllyedő sávok alakultak ki, melyek újra átrendezték a vizek folyásait (206. ábra). A Tisza ősi vízrendszere az eopleisztocénben 1 = az ősi vizrajz' 2 = 0-100 mBf, 3 = 100-500 mBf, 4 = 500-1000 mBf, 5 = 1000-1500 mBf A vízfolyások ugyanis miután a hegység! szakaszt elhagyták, a redőteknőket igyekeztek elfoglalni.A Szamos és a Kraszna is nyugat felé tartott és egyesülésük után Nyíregyháza táján érték el a Tiszát. Közben a Nyírség É felé billenése miatt oldalazással halmozták át a Nyirség pleisztocén folyóvízi üledékeinek egy részét. A Szamos-Kraszna találkozása a mai ófehértó környékére terelődött át. Nem sokkal ezalatt volt a Szamos torkolata is . A mindel-rlssz inter- glaciális végén az Érmelléki perem újra tovább süllyedt (206^i ábra). Az Ős-Tisza is- mét az Érmellékre terelődött át. A Szamos és a Kraszna torkolata közvetlenül a síkság peremén volt. A felfokozódott feltöltődés és az emelkedés következtében a folyó vízrendszere fokozatosan északabbra terelődött. A rissz elején a Tisza-Szamos-Krasz- na találkozása Vaja környékén alakult ki (233/f. ábra). A rissz-würm interqla- ciálisban a Szatmári-sikság lemaradt a Nyirség relativ süllyedésében, ezért a Szamos a mai Kraszna vonalára terelődött, s a Szatmári-sikság denudációs területté vált. A würmben ismét megsüllyedt az Érmellék és ide terelődött újra az ős-Tisza vízrendszere (233/g. ábra). A holocén vízrendszer is jelentős változásokon ment át. Az óholocén elején a Szatmári-siksá- gon áthaladó ősfolyók az Érmellék süllyedőkén át igyekeztek az erősen süllyedőben lévő Sárrét felé (Benedek Z. 1960). Később a kéregmozgások, valamint a folyók pusztító, és épitő tevékenységének összhatása révén az egész vízrendszer folyásiránya és formája többször alapvetően megváltozott. A Szamos ősvizrendszerének több állapotát sikerült több-kevesebb pontossággal rekonstruálni . A Szatmári-síkságon ma is fellelhető ősi medrek folytatásait a Nyirség területén is sikerült kimutatnunk (206/e. ábra) . A pleisztocén folyók vonalait a hordalék- kup elemzésével, a holocénkori medernyomokat pedig a felszín elemzésével állapítottuk meg. Ez utóbbi esetben az ősmedrek a felszín domborzatának leegyszerüsitése révén váltak láthatókká. A mogyorókori és annál fiatalabb futóhomok-formák ugyanis ma erősen álcázzák azokat. Az ősmeder-nyomok legtöbbször nyirvizes, lápos területeken haladnak át. Felismerésüket zavarják a hajdani folyás-irányra merőleges újabb vízfolyások is. Ezek részben törésvonalak, részben.hajdani mellékfolyók völgyei lehettek, melyeket a szél továbbformált, de újabban megint vízfolyások medreivé váltak . Az alábbiakban az ősmedreket kialakulásuk időrendje szerint vesszük sorra,egyben felvázoljuk á fejlődésük ismert körülményeit is. A medernyomok keletkezésének egymásután! sorrendjét elég határozottan meg lehetett állapítani, azok korát azonban - a meglévő adatok alapján - csak megközelíteni lehetett. Az első nyomozható ős-Szamos-meder (233.SZ. ábrasorozat) az óholocén elejéről, a fenyá-nyir I. fázisából (kb. időszámítás előtt 12000-ből való) lehet. A folyó a Szatmári-sikság déli peremén érte el a sikság K-i részén dél felé tartó Ős-Tiszát. Lippó és Szamostelek között egyesült vele és tartott az Érmellék felé. Elhagyott mederroncsai a Szatmári-sikság keleti peremén 581
