Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
inkon kívül eső része földtani vonatkozásban sokkal változatosabb. A folyó két ága a Meleg-Számos és a Hideg Szamos Dés és Szentbenedek határában egyesül. A Meleg- Szamos a Gyulai-havasok triász és jurakori mészköveiből fakad, majd a hegység csillámpaláiba vágódott medrében, a felszínre bukkadó gránitövet harántolva felsőkréta és eocén tengeri üledékeken áthaladó mellékvizeket vesz fel. Kolozsvár környékén a vízgyűjtő felszínén oligocén homokkövek is megjelennek, Kolozsvár alatt pedig a miocén üledékek és andezittufák területéről gyűjti össze a felszini vizeket. A Hideg*-Szamos vizgyüjtő-területe a Radnai-havasok. Kelemen-havasok, valamint a Lápos-hegységből és az Erdélyi-medence felszabdalt miocén térszínéről gyűjti ösz- sze vizeit. A vízgyűjtő legkeletibb része kristályos palákból, és andezitlávával és tufával részlegesen elborított oligocén homokkövekből áll, ÉNy-i részén felszínre bukkannak az alsó-krétakori üledékek is. Az egyesült Szamos a Lápos-hegység és a Meszes vonulat közötti tektonikus árokban fut a Szatmári-sikság területére.Jobbpartját csillámpalák kisérik, balpartját eocén mészkövek rétegfejei. 233/a.ábra A Tisza-Szamos vizgyüjtő-területe a felsőpannonban. 15.3. A Szamos és a Kraszna kialakulása A Szamos vízgyűjtő területének nagyrésze még a felső-pannonban is vizzel boritott terület volt (233/a. ábra). A tengerből kezdetben félszigetek gyanánt emelkedtek ki az Erdélyi Középhegység tagjai, majd egészen szárazulat vette körül a lefolyástalan Erdélyi-tavat (233/a,. ábra) . A pliocén végére a tó előbb az Erdélyi-medencében, majd az Alföldön is megszűnt. A Kárpátok és középhegységeink emelkedésével a lehordás és feltöl- tődés megnövekedett és ténylegesen is emelkedett a vizgyüjtő egésze. A Szatmári-sikság felől visszavágódva és elhódítva más vízfolyások területeit mind a Szamos, mind a Kraszna a pleisztocén folyamán egyre nagyobb intenzitással tarolta le a felsőpannon üledékeket. így vágódott hátra a Kraszna a Rézhegységig és a Meszesig, a Szamos pedig a mai forrás-területéig, megcsapolva az Erdélyi-medence jelentős területeit is. Az eopleisztocénben (233/b. ábra) a Hideg- Szamöseg^sT'TTzgyüjtő'TeFüTetivel együtt a Maroshoz tartozott. A Szamos tehát még viszonylag kicsi vízfolyás volt. A günz elején pedig a Szamos Nyírbátor környékén ömlött a Tiszába (233/c.ábra), később valahol Váraos- pércs környékén. A Krasznát bal felől 'és az ős-Túr-nak mondható patakot jobb felől vette fel, mielőtt a Tiszába ömlött volna (MikeK. 1979. p.16). A günz végén a Szatmári- sikság peremi törései mentén beszakadt (20(/b.ábra). Az erózió-bázis hirtelen megnövekedése miatt intenzivebbé vált a Szamos hátravágódása is.Ez arra vezetett, hogy a hajdani Maros felső vízrendszerét lefejezte és ezzel a Hideg-Számos a hosszát és vízgyűjtőjét nagyon megnövelte.A Meleg-Számos vonalán is egy sereg kaptura keletkezett, s ezáltal az egész Szamos-vizrendszer jelentősen gyarapodott, mind vízhozamában, mind vizgyüjtőterületének nagyságában. A Szatmári-sikságot egyébként éppen csak elérte, máris beleömlött a Tiszába,mely ,a sikság déli peremén tartott az Érmellék felé. A günz-mindéi interglaciálisban már távolabb tolódott a torkolata a lezúduló hordalék lerakódása miatt (206.és 233/d. ábra). A mindel-szakasz elején már Hajdúnánás környékéig tá- volodott a Szamos torkolata. A Nyírség D-i részén Hajduhadház felé kanyarodva ömlött az ős- -Tiszába. A szakasz végén viszont már Győrtelek táján egyesült a két folyó (233/e). A mindel-rissz interglaci- álisban ÉÉNy-DDK-i vergenciáju összepréselődésben volt ez a terület. A Szatmári-sikságon és a Nyírségben is emelkedő és 5 80
