Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
15. A Szamos és a Kraszna kialakulása és változása
dani medrének nyomai. Ugyanezt vallotta Beszédes József 1839-ben. A meder kialaki- tását először Dier Lajos hozta kapcsolatba az ős-Szamossal (lásd: Somogyi S. 1960). Hasonlóképpen a Szamos és a Tisza egyesült ősi medrét látta benne Cholnoky Jenő (1910, 1934), később Kádár László (1960), Somogyi Sándor (1960) ,"Bulla B<*la~(1962), Borsy Zoltán (1953) , Fodor Ferenc (1953) , Láng Sándor (1954), Bállá György (1954)»Benedek Zoltán (1966) és mások, akik a terület geo- morfológiáját kutatták. A Szamos domb- és hegyvidéki szakaszaival is sok geomorfológus foglalkozott. Cholnoky Jenő a Kis-Szamoson végzett te- raszmortológiai kutatásokat. Hasonló teraszkutatások fűződnek Kéz Andor (1957) nevéhez, aki a Nagy-Szamost vizsgálta. Bulla Béla és Láng Sándor (1944-47) pedig a Tiszára, a Szamos egyes mellékfolyóira, valamint a kanyarok fejlődésére is kiterjesztette kutatásait, összefoglaló munkának tekinthető Borsi Sándornak (1948) a Szamos vizgyüjtőterületéről irt doktori értekezése. A geológusok közül is sokan foglalkoztak a Szatmári-síksággal és a Nyírséggel, akik a törmelékkup földtani kutatásai során (közvetve) értékes adatokat szolgáltattak a Szamos ősi medreinek feltárásához.Az 1930-1933-ban végzett földtani vizsgálatok feladata a terület szerkezetének felderítése volt kőolajkutatás céljából. Ferenczl István, Rozlozsnlk Pál, Schmidt Eligiusz Róbert és Schréter Zoltán vezette a kutatá- sokat, melyek során több kisebb-nagyobb mélységű futás is lemélyült. Földtani térképek és szelvények is készültek. A földtani szelvények szerkesztéséhez fel is használtuk ezeket a fúrásokat (103-104. ábra). Az utóbbi időben a MÁFI síkvidéki térképezései során mélyült számos sekély mélységű fúrás. Jelentős és megbízható kutatásokat végzett Sümeghy József (1943, 1955) is a Szatmári-sikságon és a Nyírségben. Nevéhez fűződik a Nyirség és a Szatmári-sikság határán húzódó meridionális csapásu törésvonal ismertetése is. Moldvai Lóránd (1959) kutatásai az újabb, síkvölgyi földtani térképezés eredményeit tartalmazza. A legfiatalabb földtörténeti időszak rétegtanáról pollenanalitikai vizsgálatok adnak fontos adatokat. Ilyen vizsgálatokra sok hivatkozás történik több szerző (Borsy 2., Borsy Z.-né, Vozáry E., Csinády G., Benedek 2., stb.l tanulmányaiban. Ä legújabb kéregmozgásairól pedig a szabatos szintezések adnak számot, melynek kiváló művelője Bendefy László (1964) volt, a kutatások folytatója pedig Joó István (1979). A törmelékkup épülésének kezdetét Scherf Emil (1928) ősleletek alapján a würm I-II. interstadiálisra teszi, Sümeghy J. (1943) pedig a würm II. jeges szakaszra. Feltehető azonban, hogy a folyamat a síkság nyugati részén előbb is megindult. A Nyírségen ugyanis már ó-pleisztocénben megkezdődött a töremlékkup épülése (Urban- csek J. 1933). Ferenczl István (1933) szerint az őslénytani adatok azt bizonyítják, hogy a törmelékkup már a pliocénben épült és az új-pleisztocénben lényegében be is fejeződött. Ez utóbbi megállapitásnak ellen tmlndanak Borsy Zoltán (1959) pollenvizsgálatai. A Ferenczi szerint preglaciá- lisnak mondott Gulács-környéki agyagos rétegekben az első tőzeges szintet Borsy a fenyő-nyir II-III. határáról valónak tartja. A preglaciális kövületek eszerint ho- locénkori áthalmozással kerültek a holocén rétegekbe. Ugyancsak Borsy Zoltán (1959) állapította meg, hogy a Nagy-Éger kavicsa a pleisztocén végén és a holocén elején rakódott le mai helyére. (A pollenvizsgálatok eredményét valószínűbbnek kell tartanunk, mivel idősebb kövületek át is halmozódhattak, a pollen viszont nem kerülhetett sokkal mélyebb rétegekbe.) A vízrendszer teraszainak leírásában úttörő munkát végzett Bulla B. és Láng S. (1944-47), valamint Kéz A. (1957). A romániai szerzők is hivatkoznak eredményes munkájukra (C. Diaconu 1971, T. Morariu, V.Glrbacea 1960) . Az erdélyi teraszokról közölt táblázatokban ott található a nevükre való hivatkozás. Mi ke K. (1964 , 1981, 1983) tanulmányai a szabályozások szempontjait is figyelembe vették. Az árvédekezéssel kapcsolatos volt az 1981-es kutatási jelentése. Az 1968-as tanulmánya pedig a terület neotektonikájával foglalkozott. 115.2. A vízgyűjtőterület földtani fel- épitése^ A Szamos és Kraszna vízgyűjtőjének magyarországi szakasza egyhangú. A felszínen nagy kiterjedésben holocén üledékek vannak Csak a Nyirség K-i leszakadása mentén bukkannak elő a pleisztocén rétegek. A Szamos és Kraszna alatti hordalékkúp épülésében a Tisza és északi mellékfolyói is jelentős szerepet játszottak. A pleisztocén üledékek délnyugat felé való finomodásából arra követkéztetheünk, hogy az ősfolyók nagyjából északkeletről délnyugat felé tartottak A pleisztocén üledékek vastagsága és a durva üledékek sávjai viszont arra utalnak, hogy átmenetileg néha a törmelékkúp keleti része jobban süllyedt, mint a nyugati. A terület tehát a pleisztocénen belül néha délkeletre billent, miközben a síkság egyre jobban leszakadt a hegységkeretről. A pleisztocén végén és óholocén elején az Érmellék - a felújult peremi törések mentén - újabb süllyedésnek indult. Ez a Szamos fejlődésére nézve nagy jelentőségű kéregmozgás volt. A lassú billenés főleg a lejtés mértékében okozott komolyabb változásokat. A lejtés iránya nem sokat változott. Az általános lejtés a pleisztocén elején délies irányú és elég nagyméretű volt. A pleisztocén végére mind kisebb esésűvé és délnyugativá változott. A holocén elején a térszin már egyre nyugatibb lejtésűvé kezdett válni, később pedig rögökre töredezve északnyugativá alakult. A Szamos vízgyűjtőterületének határa-
