Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
sorakoztatni, melyek nem hagynak kétséget maguk után. Eddig például nagyon kevesen vonták kétségbe Sümeghy Józsefnek azt a megállapítását, hogy a Nyirség a Szatmá- ri-sikságtól törésvonal mentén határolódik el. Azt sem vitatták, hogy a Tisza meg a Szamos egyesült vizének a Nyirség határán való lefutását a kéregmozgások határozták meg. Az ó-holocénben lezajlott kéregmozgások a Tisza vízrendszerében olyan nagyméretű változásokat eredményezett, hogy minden túlzás nélkül kimondhatjuk: a mai Tiszát ez a mozgásfázis alakította ki.(Éppen ezért mi a "pazadénai" mozgások helyett, mely északamerikai területről vette- nevét, ezután következetesen "tiszai" mozgásfázisról beszélünk.) Minden törés, minden boltozódás arról is beszél, hogy orogene- tikus jellegű mozgásokkal állunk szemben (Mike K. 1968). A Nyirség déli részén a würm óta nagyjából kelet-nyugati tengelyű boltozódás indult meg, mely több helyen izosztatikus mozgás gyanánt viselkedett. A kiemelkedés mértéke - a letarolódás és annak elsődleges oka; a szintváltozás mértékéből Ítélve - meghaladta az 50 m-t. A kiemelkedés java a holocénben zajlott le. A Bodrogköz és Rétköz az ó-holocénben kezdett süllyedésnek indulni északkeleti-délnyugati törés mentén. Sümeghy József (1944. p. 158) a ve- tődés mértékét a Bodrogközben 15-20 m-nek tartja. A Rétköz Borsy Zoltán (1961) szerint erőteljesebben süllyedt, mint a Bodrogköz. A Nyirség a hegység-peremi vetők mentén beállott süllyedéssel és a féloldalas kiemelkedéssel billent ÉNy-ra, és fokozatosan igy terelődött a Tisza a mai helyére. A holocénben különült el (nagyjából észak-déli töréspászta mentén) a Szatmári- -sikság is a Nyírségtől. A süllyedés és az emelkedés összesített különbsége helyenként meghaladta a 20 m-t, de ez az elmozdulás nem egyenletesen terjedt ki a perem egész hosszára, van ugyanis olyan szakasz is, ahol sokkal kisebb. Hasonló É-D-i csapású törések a Nyirség belső részében is kialakultak, de ezek mentén kisebb volt az elmozdulás mértéke.Néhány északnyugat-délkelet, északkelet-délnyugati törést is sikerült kimutatni. Ezek mentén jelentős vízszintes elmozdulást is megállapítottunk. A törések menti vetődés magassága csak pár méteres ugyan, a vízszintes elmozdulás azonban helyenként többszáz méteresnek látszik. Főleg az északnyugat-délkeleti töréssikok mentén ilyen nagy a vízszintes elmozdulás. Az északkelet-délnyugati csapású törések főleg a Nyirség déli részén fordulnak elő, párhuzamosan az Érmellék árkos beszakadásával. A lépcsős leszakadás mentén a holocén folyamán egyre nagyobb szint- különbség alakult ki a Nyirség déli pereme és az Érmellék között. A "Tiszai" mozgások tehát alapvetően meghatározták a Nyirség és az Érmellék elkülönülését. A vetők kialakulása és a sikok menti mozgás a holocénben indult el és még ma is folyamatban van. Erre utal az a jelenség, hogy már az ó-holocénkori nyírségi folyók kanyargását is ezek határozták meg,és hogy még a legfiatalabb öntéstalajok pásztóit is e törések mentén találjuk.Ma a Szatmá- ri-sikságon mind a Tisza, mind a mellékfolyói a mai szintváltozások csapásvonalával konkordánsan haladnak. A Szamos torkolatának helyét részben a torlódások miatt emelkedő Szamoshát, részben a környéken ma is érvényben lévő süllyedés határozta meg. A Záhony felé való éles kitérést pedig a Nyirség emelkedése és a Beregi-sikság süly- lyedése váltotta ki. A redőződésből adódó szintváltozásnál nagyobb volt az utóbbi változás. A folyó medre itt tehát diszkor- dáns a mozgások csapására. A Rétköz és Bodrogköz területén újra konkordánsak a vízfolyások a mozgások csapásával. A "Tokaji kapu"-nál pedig elkezdődik a Tiszának az a szakasza, ahol lényegében sorozatosan áttöri az elébe emelkedő sávokat (2$. ábra), melyek a redőződések antiklinálisai. A szintváltozások hatása elsősorban a szabályozások előtti meder vonalazásában tükröződik. Szinte minden relativ süllyedőkben konkordáns folyószakaszok vannak,és minden emelkedő részen diszkordancia is jelentkezik. A szabályozások ezen a téren drasztikusan beavatkoztak a meder vonala- zásába, de az óriás kanyarok most is jelzik az emelkedések és süllyedések határait. Az egyes kanyarok kialakulásában játszott szerepet nem elemezzük, de csaknem minden jelentősebb kanyar fejlődésében szerepe volt a kéregmozgásoknak. A Tisza vízgyűjtőjének magyarországi területén mutatkozó redők nagyjából K-Ny-i csapást mutatnak,de a Tisza mentén kissé dél felé iveinek. A terület legjobban süllyedő sávjai a Körös- -Maros közötti részen és a Szatmári-síkságon alakultak ki. A Nyirség K-i peremétől K-re eső Bereg-Szatmári-Sikság sokkal sűrűbben redőzött, mint a Nyirség. Egyes pászták jobban emelkednek, a többiek ezekhez viszonyitva süllyednek. A hajdani nyírségi és szatmári ó-holocén ős folyómedrek legtöbbször a hajlatok teknőit követték.Mikor pedig a kéregmozgások miatt a meder elhagyására kényszerültek, megint a hajlatok valamelyik mélyebb vonalán alakították ki új medrüket. A kéregmozgások folyó- -terelő szerepét a mozgásszelvények is jól tükrözik. A legnagyobb emelkedési értékek a Nyirség K-i részén vannak, de a peremi törés felé - jelezvén a vonszolódást - az értékek csökkennek. A Kraszna-Tisza vonal mentén éles különbség jelentkezik a mozgásintenzitásban, ill. a mozgás irányában is. A Szatmári-sikság ugyanis részben erősen lemaradt az emelkedésből,részben süly- lyedő tendenciát mutat. A legnagyobb süly- lyedés a Szamos-torkolata körül alakult ki (2,4 mm/év). A legnagyobb elmozdulás itt meghaladja az 5 mm/év értéket. A Tisza Vásárosnamény fölötti szakasza egy ma is süllyedő vályúban halad. A rész-süllyedék K-i felében a süllyedés értéke 1 mm/év alatt van, Ny-i felében azonban meghaladja az 1 mm/évet. Vásárosna- ménytól Zsurkig a Nyirség kevésbé süllyedő
