Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
1. Bevezetés
peremét követi, Csapnál pedig a jobban emelkedő Bodrogközről visszább huzódVa DNy-ra emelkedő sávjába ütközve kb. 10 km- es átmérőjű kanyart ir le, majd emelkedő és süllyedő pásztákat harántolva igyekszik Tiszaföldvár környéki recens depresszió irányába. Itt fordul a Tisza D-felé.Az Alföld legkiterjedtebb recens süllyedőkét Tiszaföldvár és Szeged között harántolja, majd egy kisebb emelkedő háton túl elhagyja az ország határait. A mai Tisza medrének vonala nemcsak ott tükrözi a kéregmozgásokat, ahol a meder a legjobban süllyedő sávokat követi, hanem ott is, ahol az emelkedő, vagy a süly- lyedő sávokat harántolja. A folyó kanyarulatait elsősorban a folyó vízhozamából, esésviszonyaiból és hordalékosságából eredő dinamizmus határozta meg, de a 29. ábra tanúsága szerint a kéregmozgások nemcsak a folyó tengelyvonalának futását befolyásolják, hanem beleszólnak a kanyarok képződésébe is. Ez a "beleszólás" lehet közvetlen is, pl. egy emelkedő hát kikerülése, de lehet közvetett is, ni. egy süly- lyedő rész esésviszonyainak megváltozása. A mozgások terelő hatását jól szemléltetik a Szeged környéki földtani és mozgás-szelvények ( 41.. 42..és 4 3. ábra) . A 41. ábra szelvényén a törésvonalhoz igazodott Tisza medrét láthatjuk, a 42. ábra szelvényén a folyó a süllyedések tengelyét foglalta el, a 43. ábra szelvénye pedig arra példa, hogy a puhább réteg az enyhe felboltozódás során felszínre került és ebbe jobban be tudott ágyazódni a folyó, mint a körülötte lévő homokos képződményekbe. Az iszapos agyag (az erózióval szemben gyakorolt kisebb ellenállása miatt) jobban pusztult, s igy magához vonta a folyó tengelyét. A Tisza mellékvizeinek életébe is gorombán beleszóltak a kéregmozgások. A Túr magyarországi szakasza úgy keletkezett, hogy a szintváltozások elterelték a Tiszát, s a hátrahagyott medernyomot foglalta el a Túr (Mike K■ 1964). A Szamos vize is még a holocén elején - a Tiszával egyesülve - az Érmelléken át tartott a körösvidéki süllyedők felé.A kéregmozgások terelték a vázrendszert a mai irányba. A részletes fejlődéstörténetet (üledékritmusok elemzésével) Mike K. (1979) dolgozta fel. A holocénkori változásokat pedig a Vizrajzi Atlasz.5. Szamos kötete tartalmazza (Mike K. 1964). A Kraszna a Nyirség K-i peremének törését követi. Medervándorlása szoros kapcsolatban van a Szamos és a Tisza ismertetett földtörténeti eseményeivel. Ma már mesterséges csatornában halad a vize. A Lányai-csatorna mesterséges vízfolyás ugyan, de elhagyott holocénkori Tisza- -meder vonalát követi, melyet a Tisza a kéregmozgások miatt hagyott el. A Bodrogról hasonlót mondhatunk,any- nyi különbséggel, hogy a meder megmaradt az ősi-Tisza kanyarjainak vonalán. A Takta ugyancsak holocénkori Ős-Ti- sza-mederben összefutó vizeket képvisel. A Sajó és a Her nád tektonikusán preformált völgye diszkordáns a mai szintváltozások csapására. Hasonlóképpen a Tárná és a Zagyva is, de ez utóbbiak is törésvonalak mentén haladnak. Torkolatát a szolnoki süllyedők határozta meg. A Körösök általában konkordánsak a mozgások csapásával. Még a Berettyóról is ez állapítható meg (29.ábra).A Hármas-Körös torkolata a csongrádi süllyedőknél alakult ki. A Maros is konkordánsan halad a mai szintváltozásokkal. 1. 3.4.3. NagYQbb_állóvizeink_kagcsglata a_kéregmgzgásokkal Három nagy tavunk kialakulásában is szerepet játszottak a kéregmozgások. A Fertő-tóról bebizonyosodott, hogy szintváltozások és hordalékfelhalmozódások közösen terelték az ős-Dunát a mai Fertő irányába ( 44. ábra). A Duna erózió útján távolította el a Fertő-öblözet anyagát, és a Duna hordaléka torlaszolta el az eróziós öblözetet úgy, hogy az medence jellegűvé váljék. Magán a Fertő tavon egy törésvonal is végighúzódik, mely D DNy-ról É-ÉK felé tart. Feltehetően a Duna bekanyarodásához ez az elmozdulás is hozzájárult (Mike K. 1981). A Balaton kialakulásának kérdésében nagyon eltérnek a vélemények, de abban közös a látás, hogy a szintváltozások,ill. a tektonikai mozgások fontos szerepet játszottak. 1976-ig általánosan elfogadott szemlélet volt a Balaton "tektonikai árok" ("Balatoni árok") léte. E szemléletet Mike K. (1976, 1980) ingatta meg a merőbeh új eredményeivel. Szerinte a Balaton mai medencéje pleisztocén eleji ős-Duna-völgy volt, melyet tektonikus vonalak és mozgások határoztak meg, azaz preformáltak. A mozgásokkal is konkordáns völgyszakasz a rá merőlegesen keletkezett törések révén az ősfolyó távozása után alakult medencerendszerré. A Balatoni-medence tehát nem szerkezeti árok, de szerkezeti süllyedők ( 45. ábra) . A recens szintváltozások szerint ugyanis a medence még mindig süllyedésben van (Mike K. 1980/a). A Balaton pleisztocén-végi szinlőiről is tudni kell, hogy a mai szintváltozásnak megfelelő intenzitással az északi parton emelkedtek, a déli parton pedig süllyedtek. A tó közvetlen környezete tehát dél felé billent. A Velencei-tó keletkezésében is lehetett szerepe az Ss-Dunának, mert folyóvízi kavics van a tó teknőjében is, s az ős-Du- na ettől nem sokkal délebbre vágott át Bugyi-Kecskemét vonalára. Bizonyitéka még
