Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
11. A Dráva–Mura vízrendszer története
bal kanyarulatok egymást váltják), vagy egyedi kanyarok. Jellegzetesen kanyargós szakasza van a folyónak a Babócsa-Barcs közötti részen, ahol szabályos, jól fejlett meanderek alakultak ki. Hasonló kanyargós szakasza van Donji-Miholjac alatt is, de itt kevésbé szabályosak a meanderek. Az egyedi kanyarokra példaként említhetjük a bélavári kanyart, ahol az enyhén kanyargó folyót a vasúti pálya védelmében nem engedik a balpart felé kitérni, ezáltal a régebben enyhén Ívelő kanyar kihegyesedett, tehát elfajult. Egyenes a szakasza Dráva Drávatamási és Szentbordács között, ahol az átvágások kétoldali partbiztositó müvekkel is rögzítve vannak. Mantuáno J. a kanyarok sugárméretének hosszmenti változásában is törvényszerűségeket mutatott ki. Egy küszöb alatt, ahol a mederfenék esése nagyobb volt, ott a kanyarok sugara nagyobb lett, de az ivek hossza rövidült, mig a következő küszöbnél, ahol a mederfenék esése minimális volt, a kanyar sugara kisebbedett, mig az ivek hossza nőtt. A kanyar sugarának hosszmenti változását legjobban megközelítő függvény - amely —xb a törvényszerűséget igazolja, az R=R0e (ahol R=a kanyart helyettesitő kör sugara, x= a felső küszöbtől mért távolság km-ben, R0= a kanyar sugara 0 km-nél, b= a folyó vízjárására és a meder anyagára utaló tényező (12. táblázat). 12. táblázat I. II. III. IV. V. VI. 1784 Fkm 0-90,8 90,8-122,7 122,7-172,1 172,1-252,7 252,7-335,4 335 ,4-380,2 1103,5 838,7 926,6 512,4 1131,6 1068,7 b. 10-1,3535-3,4404-3,1153-0,9417-1,6586-2,8787 R 0,792 0,875 0,883 0,902 0,899 0,911 1830 Fkm 0-34,9 34,9-108,6 108,6-167,0 167 ,0-192 ,2 192 ,2-242 ,0 242 ,0-263,2 a Nem érté1277,9 977 ,1 7 37,9 1072 ,5 1214,4 b. 10 kelhető-2,4311-1,7976-3,8922-1,8399-7,399 R 0,673 0,572 0,652 0,723 0,897 1842 Fkm 131,2-151,6 151,6-231,7 231,7-263,2 a Helyszinrajz nincs 657 ,2 1217 ,27 2678,2 b. 10-3,8769-1,7485-6.0624 R 0,799 0,701 0,724 1860 Fkm 0-52,8 52,8-80,6 80,6-135,1 135,1-156,8 156,8-210,2 210,2-236,2 a 1617,4 1776,2 2172 ,5 979,9 1034,2 2387,6 b. 10-2,3608-7,125 9-3,1280-2,9912-2 ,0917-7 ,7496 R 0,702 0,721 0,832 0,743 0,808 0,817 1886 Fkm 0-53,3 53,3-74,7 74,7-103,5 103,5-151,3 151,3-215,4 215,4-227,3 3 -2 1766,7 1572,1 1615 ,5 756,1 1109,3 1350,7 b.lO-2,7869-1,0951-5,3606-1,33200-9,5874-7,4740 R 0,699 0,751 0,713 0,871 0,815 0,899 1966 Fkm 0-27 ,0 27,0-75,8 75,8-107,6 107,6-153,8 153,8-183,1 183,1-236,1 a -2 2599,8 1600,6 1177 ,2 2531,2 3068,9 1321,7 b. 10-2 ,0370-1,421210-4,7989-4,1332-4,7495-2 ,7667 R 0,777 0,809 0,725 0,893 0,917 0,932 Az 1784-től 1966-ig bekövetkezett változások törvényszerűségét mindaddig nem lehet meghatározni, amig az időszakban végzett folyószabályozási munkák mértékét és időpontját nem ismerjük. A folyó életébe történt beavatkozást azonban jól tükrözi a regresszió érték-változása, ami jó közelítéssel a folyó hosszváltozásának tendenciájával arányos. Ez az1, érték is tükrözi azt, hogy a beavatkozások megbontották a folyó dinamikus egyensúlyát és még napjainkban sem érte el az 1784. évi egyensúlyi állapotot . Egy vízfolyás dinamikus egyensúlyának kialakítását nemcsak a vízfolyás medrének hossza, esésviszonya és vízszintes értelmű ritmusának törvényszerűsége határozza meg, hanem a meder méreteire jellemző paraméterek törvényszerűsége is. A vízfolyásoknál az inflexiós pontok sorában mérhető a legkisebb vízmélység, (itt alakulnak ki a gázlók) , mig a kanyarok csúcspontjában a legmélyebb meder-szakaszok (az üstök) jönnek létre. A kanyarokban mozgó viz bonyolult fizikai,mechanikai törvényszerűségek együttes hatásával alakítja ki a medrét. A centripetális erőn kivül hat a csavarmozgás, az oldalirányú esés, a meder ellenálló képessége stb. (Mindezek egyenes szakaszon csak csökkentett számban érvényesülnek.) E folyamatot befolyásoló tényező a vízhozam, az esés, valamint a kanyar sugara és annak hosszúsága. A rendelkezésre álló vizszintrögzi- tési adatok felhasználásával Mantuano J. meghatározta a kanyarok csúcspontjában mér
