Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
11. A Dráva–Mura vízrendszer története
Az első hossz-szelvényt 1842/46-ban vették fel, akkor, amikor az 1827. évi katasztrofális árviz után megindult intenzivebb szabályozási munka első fázisa lezárult. 1784-1846 között 62 átvágás készült el, aminek össz-hosszusága 75 km volt és ezzel a Drávát 352 km-ről 263,2 km-re rövidítették le. így az első hossz-szelvény már nem az emberi beavatkozásoktól mentes természetes állapotot rögzítette. Az 1842/46. évi hossz-szelvény küszöb- pontjai az 1886. évi felvételhez képest 1-2 m-rel voltak magasabban, amit a szabályozási munkákkal lehet magyarázni. A Dráva-torkolatot az 1882-85-ös években építették ki párhuzammüvekkel és mederelzárással. Ezek hatására az alsó küszöb 1,00 m-t süllyedt. Ez időszakban rendezték a Mura torkolatot is, ahol a két vízfolyás közel 6,0 km-es párhuzamos folyását szüntették meg. Hatására a felső küszöb 5,3 m-t emelkedett. A folyó további részén 12 db átvágás készült megrövidítve a folyó hosszát. (Átvágások készültek Eszék-Volpona között, Deko- vácnál, Tótujfalunál és Eszék alatt). A hosszváltozás, valamint a Mura és a Dráva torkolatok rendezése a közbenső küszöbök és jellemző pontok változását is maga után vonta. Az eszéki vizmérce-szelvénynél a meder 1,5 m-t, Drávaszabolcs térségében 1,15 m-t, Barcs térségében pedig 2,71 m-t süly- lyedt. A meder általános süllyedése a folyó megnövekedett esése miatt következett be. 1886-tól kezdve a Közmunka és Közle- edési Minisztérium 11.319 sz. leiratával elrendelte az egységes szabályozási munkákat, amit hidrológiai, hidraulikai alapokon nyugvó méretezéssel kellett végezni. 1886-tól 1904-ig a folyószabályozást KÖQ (615 m3/s)-ra méretezett mederrel és 1886-ban meghatározott szabályozási viz- szintre vonatkoztatva szakaszosan végezték el. A tervek szerint azonban a munkát alulról felfelé kellett volna végezni. A szabályozások ekkor főleg Eszék alatt, Drávaszabolcs, Moslavina, Révfalu, Budakovác, Tót- ujfalu, Barcs térsége és Vizvár környezetében folytak. Az 1886-ig partbiztositás nélkül készült átvágások következtében az egyensúlyi állapotát megbontott .folyó igyekezett a természetes dinamikai egyensúlyt helyreállítani, és közel 10 km-rel megnövelte hosszát. Hossz-növekedés volt pl. a torkolat és Drávaszabolcs között, ami 3,4 km-t tett ki. Ennek hatására, a torkolatnál a küszöb 50 cm-t emelkedett. Közel azonos mértékű emelkedés mutatható ki Drávaszabolcs térségében is. Drávaszabolcs-Barcs között a rendezés hatására a folyószakasz 4,7 km-t csökkent, de a felső szakasz közel 12 km-es hossznövekedésének hatására 35 cm-t emelkedett Barcs térségében a felső küszöb. A harmadik szakaszon a rendezési munka az alsó szakaszokhoz viszonyítva elhanyagolható, ezért azt természetes állapotúnak "fogjuk fel. A 12 km-es hossznövekedés mellett a felső küszöb tovább süly- lyedt 50 cm-t, az alsó küszöb 50 cm-t anel- kedett, tehát a folyó az esését csökkentette . Az egységes folyószabályozási munkák 1915-ben megszűntek és napjainkig csak fenntartási munka folyt. 1966/67-ben készült újabb mederfelmérés a Dunától a Mura torkollásáig. 60 év alatt a Dráva teljes magyarországi hosszában, 1,1 km csökkenés volt megállapítható. A torkolat és Drávaszabolcs között a folyó hossza 1,3 km-t csökkent. A jugoszláv területen végzett rendezési munka, az 1915 előtt elkészült müvek hatására Dráva- szabolcsnál a küszöbmagasság 64 cm-rel növekedett (feltehetően a hossz-csökkenés eredményeképpen), amit a Drávaszabolcs- -Barcs közötti szakaszon mérhető 1,5 km-es hossznövekedés és a barcsi 1,2 6 m-es küszöbsüllyedés is befolyásolhatott. A barcsi küszöbsüllyedést pedig a Mura-torkolatig terjedő szakaszon bekövetkezett hosszcsökkenés és 87 cm-es küszöbcsökkenés válthatta ki. Az 1966/68. évi felvételek között számottevő változás nem volt. Az 1966-68. és 1972. évi felvételeknél a "küszöb"-öknél a változás 10-30 cm nagyságrendű volt, ami lényegesen nem befolyásolta a hossz-szelvény alakulását és ez a Dráva vízjárására számottevő hatással nem volt. A vizsgálat alapján leszögezhető,hogy a Dráván 1886-ig ötletszerűen - hidraulikai alapok nélkül - főleg átvágások készítésével végzett szabályozási munkák miatt a természeti egyensúly megbomlott, amit (a megnövekedett esések miatt) a folyó egyrészt hossz-növeléssel, illetve a küszöbök szintjének változtatásával kivánt helyreállítani . A hossz-szelvény számszerüsitett vizsgálata rámutatott arra, hogy a folyó egész hosszában dinamikailag összefügg és egyes szakaszok változása kihat a többi szakasz egyensúlyára is. Az esésviszonyok és a meder relativ változásait - Mantuáno J. tanulmánya alapján - a 10. táblázat foglalja össze. A mederben átrendezett anyagok számszerű mennyiségi kimutatását pedig a 11. táblázat tartalmazza. A kanyarulatok■ A folyót általában a határozott (vagyis a közép- és nagyvizet egyaránt magába foglaló) főmeder i jellemzi., amelyből helyenként mellékágak is kiágaznak. A meder futását tekintve szélső esetekkel jellemezhető, mert vannak kanyargós és egyenes szakaszok. A két fő tipus mellett átmeneti szakaszok is előfordulnak. Az egyenes szakaszokat általában a szabályozás hozta létre, néhol azonban a természetes átszakadásokban is közel egyenessé vált a folyó futása. A kanyargós szakaszok kanyarulatai vagy szabályos meanderek (ahol a jobb és 310
