Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
az átmetszés ellenére - 500 m-t növekedett. A malomgátak megszűnése Után átmenetileg több száz m-t rövidült a mederszakasz, majd újra növekedve a 20. században 8,3 km körül stabilizálódott. A szakaszhatárnál kb. 1 km hosszan alig változott a meder. Legnagyobb kitérése sem haladta meg a 100 m-t. Ettől kezdve azonban Szelestényig a szakasz legélénkebben mozgó része következett. Itt a kitérések jobb és bal part felé egyaránt meghaladták a 200 m-es amplitúdót. Ettől kezdve - az átmetszéstől eltekintve - a szakasz végéig újra meglehetősen állandó volt a meder. 15-ös szakasz A Balassagyarmat és Kóvár közötti szakasz is az első 40 év alatt mutat élénkebb változást. Helyenként 300 m-t is meghalad a változás mértéke. 1823 után viszont napjainkig alig változott 150 m-t., ami - a széles árterét tekintve - elég nagy állandóságot fejez ki. Legnagyobb változás ez időben közvetlenül Kóvár fölött zajlott le, a 19. század 2. évtizedétől a 20. század 2. évtizedéig. Ettől kezdve - talán a kővári malom megszűnése miatt - állandósult ez a mederszakasz is. 1782-ben a Kürtös patak torkolata táján két szigetet alakított ki az Ipoly- -Kürtös közös vízrendszere. Az első sziget feltehetően mesterséges kanyarátmetszésből keletkezett, melyet azonban az Ipoly napjainkig se volt hajlandó elfoglalni. 14-es szakasz Balassagyarmattól lejjebb eső mederszakaszra nézve néhány térképfelvétellel bővült az összehasonlító anyagunk.Az Ipoly- szög-Nagycsalomja környékére eső (14-es) szakaszon már 7 db összehasonlításra alkalmas térkép állt rendelkezésünkre, melyekből a meder élénk változását lehetett megállapítanunk. Ipolyszög felett már az 17 82-es térképen bonyolult, túlfej lett kanyarulatok voltak, melyek közül az elsőt 1823-ban már étmetszett állapotban térképezték. A Beszédes-féle térképen ugyanezen a lemetszett kanyaron újabb átmetszés látható, melynek folytatásában a III. katonai felmérés térképe már a következő kanyart is lemetszett állapotban ábrázolja. A 20. század elején (1923 előtt) a folyó a meder második kanyar-átmetszését elhagyta és újabb (az előzőnél jóval nagyobb) kanyart alakított ki a 2. kanyar helyén. Ez az állapot aztán napjainkig alig változott. Ipolyszög mellett az első 60 év alatt volt a legnagyobb arányú változás. Az Ipoly két nagy szigetet alakított a település mellétt. A szigetek hossza egyenként 700 m, szélessége 500 körüli volt. 10-15 év múlva (Beszédes térképén) már egybeolvadt a két sziget, szélessége pedig 300-500 m-re csökkent. A későbbiek folyamán a bal parti ág pedig feltöltődött és megszűnt. A szigetek alatti szakaszon a meder az első 60 év alatt kb. 200 m-rel csúszott északra, vagyis a jobb part felé, majd kb. 2,5 km hosszúságban ezen a sávon belül csúszkált jobbra-balra, miközben a kanyarok vándorlása is folyamatban volt. Nagy- csalomjánál 1840 után újabb két kis szigetecske is keletkezett, ezt a második katonai felvétel lapjain ábrázolták is ,de később mind a két sziget megszűnt. Az ipoly- szögi szakasz utolsó 2,5 km-es részén is jobb part felé húzódott a folyó. Legnagyobb változás az első 60 év alatt, éspedig Nagy- csalomjától DNy-ra következett be, ahol a mai Inó-tó felől az 1872-es nagykanyarulat közepén lévő kis hajlat több száz méteres amplitúdójú kanyarrá fejlődött és pár száz m-t lejjebb is vándorolt. E kanyarulatok alatt ugyanebben az időben egy 400 m hosszú sziget is kialakult, amely a 19. század végéig fennállott, majd a III. kát. felmérésig, meg is szűnt. A későbbiek folyamán a meder a bal-oldali ágban állandósult, a jobb oldali ág pedig feltöltődött. Még a Csikós-tó környéki kanyarok változása haladja meg a 200 m-es nagyságrendet, egyébként a mederszakasz megállapodottnak, kevésbé változónak tekinthető. A szakasz mederhosszában folytonos ingadozás állapítható meg, de növekedő tendenciát mutat (10,3 km-ről 12,3 km-re). 13-as szakasz Balog és Vece környékét jelöltük 13- as mederszakasznak. Az első 2,7 km-es részen a folyó vonala nem változott, csupán a kanyarok fej lődtek és vándoroltak. Ipolybalognál a folyó 17 82-ben előbb ÉÉK-re fordult, majd hajtűkanyarban fordult vissza Ny felé. A 19. század elejétől kezdve a folyó elhagyta a hajtűkanyart és helyenként 350 m-rel délnyugatabbra alakított új medret magának. A Beszédes féle térképen (a 19. század 30-as éveiben) az előző ág a Galamiai-patak egyik ágának alkotta a torkolati szakaszát.. Az Ipolybalogtól dél felé forduló mederszakasz nagyon nagy változáson ment át. Az első 60 év alatt előbb a bal part, majd a jobb part felé kb. 150 m-t tért ki. Az előbbi esetben a régi meder is megmaradt és ezáltal egy 150 m hosszú szigetecske alakult ki. 1838 körül már újra csak a régi mederág létezett és az is kissé a jobb part felé tolódott. A legnagyobb méretű változás ezen a részen a 19. század közepén következett be, amikor ugyanis a folyó csaknem 500 m-rel északnyugatabbra alakított új medret magának. Itt meglehetősen állandó maradt a nyoma napjainkig. Legnagyobb eltérése azóta nem volt nagyobb ÍOO m-nél. Ipolyvece környékén hasonló méretű,de ellenkező irányú vándorlás mutatható ki. Az 17 82-es mederhez viszonyítva 60 év alatt a folyó 400 m-rel tért el balra, majd a 19. század közepéig fokozatosan visszatért eredeti vonalára és ott eléggé stabilizálódott . A szakasz hosszváltozása erősen inga266
