Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
dozott, de növekedő tendenciát mutatott. A változások élénk üteme elsősorban a még ma is tartó kéregmozgásokkal hozható kapcsolatba. 12-es szakasz A Nagyfalu, Hidvég, Palánk környéki Ipolyszakasz is jelentősen módosult.A szakasz harmadik negyede változott a legjelentősebben, a második és az utolsó negyede a legkevésbé. Első negyedében a kitérések 200 m körüliek voltak mind a jobb,mind a bal part felé. A kanyarulatok pedig napjainkig lassú vándorlásban is voltak. A szakasz 2. negyedében alig volt az egész vizsgált időszak alatt 100 m-nél nagyobb kitérés. A 3. negyedben az első 60 év alatt csak kisebb kanyaroknak volt ÍOO m-t meghaladó kitérése, de már ekkor létrejött az a vonal, melynek mentén később az Ipoly újabb medrét kialakította. A vonal szabályos futása arra enged következtetni, hogy mesterséges csatornával van dolgunk, melynek rendeltetését, keletkezésének pontos idejét és körülményeit még nem ismerjük. Feltehető, hogy lecsapoló ároknak készült, a 19. század közepén azonban már fő mederággá alakult. A II. katonai felvétel már ezt az állapotot tükrözi. Két évtizeden belül új csatorna épült,mely az előbbinél is jobban megközelítette Ipolyhidvéget. Az új csatorna jobb vonala- zása miatt fokozatosan főággá alakult s az előző átmetszés feltöltődött. Nyomait a következő térképek még jelzik ugyan, de csupán mint feltöltődött mederszakaszt. A középső ágat tehát csak a 19. század középső évtizedeiben tekinthetjük az Ipoly fő medrének. A szakasz utolsó negyedének mederváltozását állandó egyenesedésnek minősíthetjük. Az eltérés nem haladta meg 100 m-t. A szakasz hossza 20. század elejéig csökkenő tendenciát mutatott, ettől kezdve pedig viszonylag változatlan. 11-es szakasz A következő szakasz Hont és Tesmag környékéig terjed. Ezen a szakaszon a medernek alig volt esése. Az ártér ma 127 nies Adria feletti magasságban van, a meder mélysége pedig ma 2 m körüli. Ez a meder azonban nem lehet 100 évnél idősebb, mert először a Vályi-féle térképen találjuk meg. Az előző térképeken erősebb változás mutatható ki. Az első 2 km közepe táján az első 60 év alatt több mint 300 m-es eltérés alakult ki a meder jobb partja felé. A legki- ugróbb kanyart a 19. század elején metszették át. A következő 2 km-es távolságon a Magashegy és Somoshegy alatti bonyolult Ipoly-kanyar alakult ki. A 19. század végéig e bonyolult kanyar zuga egyre szűkült és rövidült, aztán újra szélesedni kezdett és ez a tendencia máig fennáll. A kis mellékkanyarok alakulása, haladása eközben állandó folyamatban volt. Mértéke a 200 métert is elérte. A Vályi-féle térképen újra a 19. század eleji meder vonala felé tartott, majd kanyarokat alkotva újra vissza "tendált", mig a mai mederformát el nem érte. A meder itteni szakaszának stabilizálódása csak a 20.század első évtizedeiben következett be.A folyómeder erős feltöltődése, erőteljesebb mederváltozása nem magyarázható az ipoly- sági malomgátak hatásával. Elsősorban földtani és hidrológiai tényezőket kell ezért felelőssé tennünk. A szabatos szintezési adatok kétségtelenül arra utalnak,hogy Dré- gelypalánk-Ipolyság és Pereszlény vonalában ma egy süllyedésben lévő teknő van kialakulóban. A hidvégi zug kialakulása is ezzel a süllyedő, illetve emelkedésben lemaradó mozgással magyarázható. Tesmag és Hont, valamint Homok és Ipolyság körül az Ipoly völgye összébb szükül. Ez a sáv kevésbé maradt le a Börzsöny és környékének északkeleti irányú billenéssel járó, féloldalas kiemelkedésében. Itt tehát az Ipoly összetett völgymedencéjének "kapuvidéke" alakulhatott ki. A kapukban a meder keveset változott. Az emelkedésben jobban lemaradó részeken pedig - természetesen bizonytalanabb mederszakaszok alakultak ki. 10-es szakasz A Honti-kapu és az Ipolysági-medence kapuja közötti szakaszon egy kisebb szerkezeti medence alakult ki. A süllyedéket a kiszélesedő ártér is jelzi, napjainkban is süllyedő voltát a két állandó szakasz között kialakult vándorló medrü folyószakasz mutatja. A két medencekapuban, vagyis a 10-es szakasz kezdetén és végén a meder változása alig éri el (vagy el sem éri) a 100 m-t, mig a közöttük lévő szakasz helyenként 500 m-es kitérést is mutat. A felső 2 km-nyi szakaszon az első 60 év alatt volt a legnagyobb a változás. A meder helyenként 500 m-t tért ki oldal irányban. Parassapusztánál lévő egymással párhuzamos hajdani medernyomokat a folyó - kanyarokat alkotva - újra bekapcsolta élő medrébe. A változások iránya nem mutat határozott tendenciát. A Homok községtől ÉK-re eső zug csúcsa viszont eltompult és lapos omegakanyarrá alakult. A Beszédes- -féle térkép a kanyart átmetszett állapotban ábrázolja, de már a II. és III. katonai felmérés lapjain újra az előbbi mederben haladt a folyó és ez az állapot van meg napjainkban is. A Homok fölötti ellenkanyar az első 60 évben alakult ki és napjainkig alig változott. Az Ipolyság fölötti kanyar is az első katonai felmérés és a Beszédes-féle térképezés között változott a legtöbbet. A kanyar amplitúdója kb. 100 m-rel megnőtt, hossza 10 m-rel rövidült, lapos ive pedig "U"-alakot öltött. Ez a későbbiek során egyre jobban szűkült, közepén szürflexiós szakasz keletkezett, mely másodlagos kanyarok keletkezéséhez vezetett. Az ipolysági zugban 1782-ben az Ipoly- nak még összetett "U" alakú kanyarja volt. Amplitúdója 650 m, hossza 1 km volt.Az első 60 év alatt 100 m-rel nőtt meg mind a hossza, mind az amplitúdója, csúcsa pedig 267
