Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
- a viszonylagos emelkedés miatt - egyre inkább délkelet felé tolódott el (169/b., c. ábra). A negyedik süllyedékrász már inkább a 17-es számmal jelzett mederszakaszhoz tartozik. Kiterjedése kb. 6 km2, Szécsényko- vácsi, őrhalom, Ipolyvarbó, Ipolykér és Kiskér között terül el. Két ÉÉNy-DDK-i csa- pásu vetőzóna között egy DDK-i dőlésű vetődés alakította ki, ÉK-re billenéssel (169/c. ábra). A K-i vetőzónát szénsavas forrás is jelzi. A süllyedék feltehetően már a pleisztocén végén kialakult, de az ó-holocénben is megújult, ugyanis az ó-ho- locén üledékek vastagsága északkelet felé nő. Az ó-holocénben az Ipoly folyó Kiskér- -Ipolykér vonaláig is eljutott. Lerakott törmelékanyaga Ipolykér környékén ma a +150 m B.f.-i magasság fölött található. Ez is a folyó-szakasz ó-holocénkori vándorlását tanusitjá. A 17-es számú szakaszhoz tartozik a következő süllyedék is, melyet őrhalmi- -süllyedéknek nevezünk. Hasonló billenéssel alakult ki. A besüllyedés az őrhalom és Hugyag közötti törés mentén következett be. A vetődés nagysága a pleisztocén össz- letben 10 m körüli lehet. Erre utalnak a hagyagi 6-os és 7-es, valamint a 6-os és 531-es sz. fúrások adatai. A feltárt pleisztocén rétegsor ugyanis 7 m-es szintkülönbséget mutat. A fúrások alapján megállapítható, hogy ez az elmozdulás a holo- cénben is folyamatban volt, melynek következtében a süllyedő szakaszon élénken változott a meder. A billenő mozgás hatása tükröződik az Ipolyvarbónál lévő zug kialakításában is. A Csitár és Zóly között húzódó törési zóna mentén a süllyedék DNy-i része viszonylag emelkedett, vagy lemaradt a süllyedéstől, mig az ÉK-i rész erőteljesen süllyedt. Fokozatosan ÉK felé vándorolva, végül a törés-zóna mentén alakult ki az Ipolyszakasz vonala. Erdőszelesténynél a folyó völgye ösz- szeszükül. Ennek elsődleges oka az lehet, hogy a meder ezen a szakaszon andezitté - Kért harántolt. A folyó tehát kemény kőzetbe vágódott be. Az Ipoly medre a 16-os folyószakaszon a holocénben egyre északabbra vándorolt.Az újholocénben már az erdőszelestényi törésre csúszott, sőt - a nyomok alapján - feltehető, hogy a Kürtös-patak torkolatvidékén a mainál jóval északabbra is eljutott. A Kürtös-patak azonban hordalékával visz- szaszoritóttá az Ipolyt. A 15-ös szakaszon, vagyis a mai Balassagyarmat környékén a pleisztocén végén az Ipoly a mainál 1-2 km-rel délebbre haladt. Az 50-52 ábra kavicstérképei is erről tanúskodnak. Az óholocénben lezajlott kéregmozgások az Ipolyt ÉNy-ra terelték. A folyó Ipolyharasztiig is eljutott. Az ó- -holocén-kori Ipoly hordalékanyaga itt ma 150 m körüli magasságban van. Az új-holocén elején az előbbi terület ÉNy-ra billenésével e szakasz északi felén részsüllyedék keletkezett. Ez azonban hamar feltöltő tevékenységétől függően fokozatosan a mai meder felé visszaterelődött . Kővár és Ujkóvár között az Ipoly mai ártere párszáz méterre szükül össze. Kialakulása a Kóvár-Ipolyharaszti között húzódó törésvonalnak új-holocén-kori megújulásával hozható kapcsolatba. Az újkóvári oldal ÉNy-ra billenve néhány méterrel megsüllyedt, a folyó ennek megfelelően ÉNy-ra terelődött. Ipolyszögtől Ipolynagyfaluig terjedő 14-12. számú Ipolyszakaszon a folyó mai medre az emelkedésben kissé lemaradó sávon halad. Noha ettől a sávtól D-re, Drégely- palánk-Dejtár vonalában egy kimondottan süllyedő területsáv van - ahol a süllyedés mértéke a 10 évenként 2,5 mm-t is eléri mégis az Ipoly ettől északabbra folyik»mivel az intenzivebben süllyedő terület szintje még most is közel 10 m-rel magasabban van, mint az Ipoly-meder mai partja. A vizsgált mederszakasz feltehetően a rissz végén, würm elején keletkezett. Féloldalas leszakadással került a mai helyére a Nagycsalomja, Ipolybalog és Ipolynagyfa- lu vonalában kialakult töréspászta menti süllyedéssel (169/d.ábra). Abból a jelenségből, hogy az újholocén-kori elhagyott medrek nagymértékben a folyó mai medrétől délre fordulnak elő, arra lehet következtetni, hogy a süllyedék északi határvetője mentén ma is lassú süllyedés van. A süllyedés nem biztos, hogy tektonikus eredetű, esetleg a nagy vastagságú ologicén-összlet tömörödéséből is származhat (169/c,d. áb- ra) . Az Ipolyhidvégi-zug kialakulásában is fontos szerepet játszottak a fiatal kéregmozgások. Az ó-holocén teraszanyag lerakása után az Ipolyhidvég-Hidvég-puszta vonalában húzódó törésvonal mentén a töréstől ÉK-re eső kéregszakasz lassú emelkedésben volt. Ennek megfelelően a folyó lassú ol- dalazással - tehát eróziós tevékenységgel - haladt DNy-ra, a mai vonala felé. Az emelkedés ÉK-re billenés formájában zajlott le, melyre az is utal, hogy Hidvégtől ÉK- re egyre inkább szétágaznak a hajdani medernyomok, Hidvégnél viszont valósággal ösz- szecsomozódnak. Drégelypalánk és Hont közötti folyószakaszon is elsősorban a kéregmozgások alakították ki a meder mai vonalát. Azt, hogy a folyó nagyon északra kanyarodik,két egymásra merőleges törésvonal határozta meg, melyek mentén az északra billenés bekövetkezett. Ezt mutatják az elhagyott Ipoly-medrek szövevényes nyomai és sz a földtani felépítés is, mely szerint a legdélibb medernyomok környezetében a rissz- -kori terasz kavicsa után a würmi és az ó-holocén terasz anyaga van a felszínen, majd az új-holocén ártér következik, mely a szakasz északi részén éles vonalak mentén érintkezik a helvét slirrel. Az É-on előforduló városi terasz anyaga általában 10 m-rel alacsonyabb szinten van, mint a déli rész hasonló képződménye. 243
