Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
Ugyanez a helyzet a tesmagi kanyar környékén is, csakhogy itt az északi perem leszakadása bonyolultabb törések mentén következett be, és a terület inkább ÉNy felé billent. A holocén ártér és az ártérből alig kiemelkedő ó-holocén,és würmkori terasz ugyanis ÉNy-on andezittuffittál érintkezik. Ipolyság D-i részén a mai Ipoly medre is ezt a törésvonalat követi. Ipolyság és Homok táján a folyó ártere és az ó-holocén terasz erősen összeszűkül. A Homok és Gyerk közötti Ipoly-sza- kasz a Hont környéki intenzivebben süllyedő sáv folytatásában van. A szintváltozási adatok szerint ez a területsáv is lemaradt az emelkedésben, zeg-zugos futása feltétlenül kapcsolatban van a kéregmozgásokkal, mert viszonylag egyenes szakaszokból és éles (csaknem derékszögű), sarkos fordulatokból áll. Ezen a szakaszon ó-holocén teraszok nyugat felé egyre szélesednek (169/é ábra), több helyen valósággal egybeolvad- nak az új-pleisztocén "városi" terasszal.A hordalékfelhalmozódásból arra lehet következtetni, hogy a terület az ó-holocén folyamán is süllyedésben volt, mivel a würmkori löszt helyenként az ó-holocén horda-1 lék boritja. Az ipolyviski "hajtű-kanyar" is elsősorban tektonikus mozgásoknak köszönheti létét. Visktől kissé északra ugyanis KDK- -NyÉNy-i irányú törésvonal alakult ki, melynek mentén a rögök ÉK-re billentek. Az É-i rögök D-i peremét a folyónak ki kellett kerülnie. Hasonló a helyzet a szetei erőteljes kitérés esetében is, csakhogy az utóbbinál Ny-on alakult ki az átfolyásra alkalmas alacsonyabb térszin; a szetei rög ugyanis kissé ÉNy-ra billent. Az ÉNy-i rész süllyedését a Szete környéki szakasz erőteljes új-holocén mederváltozásai is jelzik. Az elmozdulás az ó-holocén terasanyag lerakódása után következett be, mert az ó- -holocén összlet enyhén északnyugatra dől. Ipolyszakállas alatt Vámosmikoláig a meder a folyó árterének bal szélén halad.A viz folyás Vámosmikola fölött már az júj- -pleisztocén kavicsterasz anyagát, sőt a lajtamészkő réteget is elérte, mely a kavicsos hordalékanyag feküjét alkotja. E jelenségből arra lehet következtetni, hogy az Ipoly és Garam közötti hátság lassú emelkedése még a holocén ártéren is éreztette a hatását. A folyónak a K-i (bal) oldal felé terelődése mással nem indokolható Vámosmikolánál a medernek erős kitérése van nyugat felé. A folyó több km megtétele után Ipolypásztónál fordul vissza, és újabb Íveléssel itt is az ártér keleti szélén halad Ipolytölgyesig. A Vámosmiko- lai erőteljes kiszögelés Ny-i és DNy-i oldalán pleisztocén utáni törésvonal halad, mely az új-holocén elején is megújult. Az elmozdulás ÉNy-ra billenéssel járt együtt. Ez a mozgás alakította ki a kiszögelést. Az Ipolypásztó-Ipolytölgyes közötti szakaszon az ÉÉK-re billenés és a terület süllyedése a folyót kelet felé terelte. E mederszakasz új-holocénkori K-re tolódását a két km-t is elérő széles ártér elhagyott medernyomai is tanúsítják. Az Ipolykeszi és Leléd közötti szakasz holocénkori fejlődését elsősorban az Ipoly- szalka környéki besüllyedés határozta meg. Az Ipoly az ó-holocénben ennek a mozgásnak megfelelően fokozatosan Ny-ra csúszott és a süllyedék Ny-i részét töltögette fel. A déli és nyugati hegységkeret emelkedése azonban enyhítette a süllyedés mértékét és a folyó fokozatosan a mai helyére tért visz- sza. Lelédtől kezdve a torkolati szakaszig a folyó az egész holocén folyamán bevágó- dásban volt, de nem sokat változott.A torkolati szakasz viszont a holocén folyamán élénk változásban volt. Törmelékkűpját a Dunával együtt építette (169/f. ábra) . 7.4. A térképezett Ipoly-meder Az Ipoly folyó korához viszonyítva az a 180 éves időszak, melyben a mederről megbízható térképek készültek, egészen elenyésző. Abszolút értelemben a mederváltozások is sokkal kisebb mértékűek, mint azon változások, melyek az évmilliók alatt következtek be. Mégis ez az időszak szolgáltatja a mederváltozások meghatározásához szükséges legfontosabb és legpontosabb adatokat. Legrégibb használható térképeink az Ipolyról és környékéről a XVIII. század 80- as éveinek alapján készültek, utolsó felhasznált térképünk pedig az 1961-es állapotot rögzíti. A folyót ebben az időszakában - a több évmilliós korú folyóval szemben - joggal nevezhetjük mai Ipolynak. A Tisovniktól a Solmec torkolatig terjedő Ipoly-szakasz a folyó egész hosszának csak 40 %-a, mégis e szakaszba betorkolló nagyesésü patakok összvizgyüjtő területe az egész vízgyűjtő terület 64 %-át teszi ki. Ennek a helyzetnek fa jelentősége igen nagy. A folyó másik szélsőséges része az Ipolyszakállostól a torkolatig terjedő mederszakasz. Az egész folyó hosszának ez csupán 16 %-át alkotja, vízgyűjtője azonban összemérhetetlenül kisebb annál, mint ami hossza szerint megilletné (az egész vízgyűjtőnek csupán 5,8 %-a). Az Ipolynak ezen a részén alig van említésre méltó mellékvíz folyás a. Fentieknek megfelelően az Ipoly vízjárása és hordalékszállitása a hossza mentén erősen változó. A hordalék szemcsenagysága, ill. a mederanyaga is ennek megfelelően változik (177. ábra). A folyó magyarországi szakaszának 124 km hosszú mederszakaszárói készült ízodia- metrikus mederanyag-térkép és hossz-szelvény arról tanúskodik, hogy a jelzett mederszakasz három (nagyjából egyenlő) részre tagolható a mederanyag szemcseösszetétele szempontjából. A 80-as fkm fölött még a legdurvább szemcsék is a 10 mm alatt vannak, kivéve 1-2 km szakaszt a 108-110 fkm táján, ahol a patakok valamivel durvább üledéket is szállítanak az Ipoly medrébe. A 40-80 fkm között a meder sodrában 30 mm244
