Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
Nógrádszakál környékétől D-re Ludány- halászig újra kiszélesedik az Ipoly ártere. E széles sikságon bekövetkezett feltöltő- dés ugyancsak tektonikus mozgásokra vezethető vissza. Itt is süllyedék van, melynek legmélyebb része a Nógrádszakáltól nyugatra kialakult ÉÉNy-DDK-i árok. Az árok K-i törése alig pár méteres függőleges elmozdulást mutat (176. ábra, 7.sz. szelvény), de kimutatható mellette erősebb vízszintes elmozdulás is, mely az óramutatóval ellentétes irányú forgató igénybevételről tanúskodik. A törés idősebb keletkezésű lehet, de az ó-holocénben a "tiszai" mozgásfázis idején újulhatott meg (Mike K. 1968) . Az 1 km-nél szélesebb árok keletkezése egyidejű lehet a Nógrádszakáltól délkeletre eső terület K-re billenősével. Talán genetikai kapcsolatban is állhat vele. A süly- lyedék kialakításával egyidőben megindult a feltöltődés folyamata is. Az Ipoly alsószakasz jellegű szétágazásokkal folyt át e területen, hordalékának java részét tehát ebben a süllyedőkben rakta le (19.sz. mederszakasz). Az újholocénben a feltöltődés hatására az esésviszonyok fokozatosan kiegyenlítődtek, s az Ipoly inkább oldalazó mozgást végzett. Újabb feltöltő tevékenységet csak az árvizek idején, többszörös mederváltozás közben, a nagyobb hordalék- szállitás időszakaiban folytatott. A medencét D-ről, K-ről és ÉK-ről pleisztocén kavicsterasz övezi, Ludányhalászitól DNy- ra alakult ki a pleisztocén végén a völgymedence déli kapuja, az új-romániai mozgásfázis idején megújult beszakadással kapcsolatban (176. ábra, 6/b szelvény). A 18-as számmal jelzett mederszakasz környékén 4 kisebb süllyedék alakult ki. Létrejöttük ugyancsak egészen fiatal kéregmozgásokra vezethető vissza. A ludány- halászi völgymedenc^ D-i kapujának törésvonala és a Pöstény-pusztai törés között ÉK-re billenve alakult ki az első süly- lyedék, mely Benczurfalva felé a Ménes és a Géci-patak széles alluviális sikjához csatlakozik. A Pöstény-pusztától DNy-ra kialakult süllyedék ugyancsak ÉK-re billenőssel alakulhatott ki. Erre utal az is, hogy az oligocén képződmények ÉK-i dőléssel föld- fokszerüen nyúlnak le ÉNy-ról az Ipolyig. Ezen a szakaszon az új-hólocén médernyomok erősen összefutnak, ami arra utal, hogy a billenő mozgás és a meder bevágódása egyidőben zajlott le. Következő süllyedék a.tárgyalt szakaszon a Szécsény és Szécsénykovácsi közötti sikság. A pleisztocén végéig itt kavicsos hordalék-felhalmozódás volt folyamatban. Az ó-holocén süllyedés idején iszapos homok és agyag töltögette a területet, melynek vastagsága helyenként ma a 4 m-t is eléri. A mai ártér az ÉK-re billenés révén kialakult süllyedék napjainkig tartó feltöltő- désével jött létre. Az ÉK-re billenés miatt az Ipoly 18-as számmal jelzett szakaszának új-holocén medre keleten - az erősebb süly- lyedés miatt - északnyugat felé, nyugaton sebb vizsgálatot igényel. 242
