Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai
7.3.1. A_legrégibb_medernYomok_a_mai A mai Ipoly-völgy környékét utoljára a miocén elejéig boritotta teljesen el a tenger (1'67. ábra) . Ettől kezdve már csak kisebb területekre hatolt be rövidebb időre a pannóniai tó vize. A tárgyalt területről mégis azt kell mondanunk, hogy még ebben az időben is egészen közel volt a "pannóniai tó" partjaihoz. A mai Ipoly környéke tehát a pliocénben is szárazulat maradt ugyan, de olyan keskeny földsávhoz tartozott, hogy hosszabb folyó nem alakulhatott ki rajta /167., 168. ábra). A terület legjobban emelkedő része a mai Cserhát “volt, de ezen a területen is csak rövidebb torrensek jöhettek létre. A szubtrópusi éghajlat viszont hatalmas arányú areális lepusztulást tett lehetővé. Az ősi völgyek kora azonban csak ott állapítható meg pontosan, ahol a felsőpliocén bazalt elborította a térszin hajdani mélyedését. Ilyen felsőpliocén mederroncsokat a salgói és zagyvarónai szénbányászat műveleti térképei tártak fel (id. Noszky J. 1934). A felsőpliocén vizrajzi kép rekonstruálására a rétegtani, szerkezeti, geokineti- kai és morfológiai viszonyok értékelését egyaránt felhasználtuk. Rétegtani.vonatkozásban jó segítséget jelentett az az említett tény, hogy a tágabb értelemben vett Bicskei neogén öbölben Jaskó S. (1931) nummuliteszes kvarcgörgeteget talált a felsőpliocén kavicsösszletben. A nummuliteszes kvarcgörgeteg a mai Ipoly-Garam vízgyűjtőterületéről származhatott, szállítása pedig feltétlenül folyóvízzel lehetett kapcsolatban. Azt is feltételeznünk kell, hogy legalább időnként olyan bővizű és nagy esésű volt ez a vízfolyás, hogy görgete — geket is tudott számtani. Hasonló vízfolyások haladhattak az Alföld süllyedéke felé is. A mai Ipoly-völgy Szécsény'fölötti szakasza is meglehetett már ebben az időben, sőt az IpoyVisk és Letkés közötti völgyszakasz is kialakulóban volt. Az areális és lineáris erózió eredménye az lett, hogy az erősebben emelkedő Cserhát nagyon lepusztult. A denudáció mértékét az éghajlati tényezők és a kéregmozgások egyaránt fokozták. Az egész Kárpát-medencére jellemző emelkedési folyamatban ugyanis a mai Kárpátok, vagyis a hegységkeret erősebb emelkedésnek indult. A magyarországi Ipoly-szakasz - mint a Kárpátok közvetlen előtere - ugyancsak fokozottabb emelkedésben volt. Az emelkedéssel nőtt a relief- energia is, mely a törmelékanyag elszállítását és a völgyek bevágódását az emelkedés függvényében fokozta. A levantei emelet legnagyobb részén meleg és csapadékos volt az éghajlat. Ez a kiima is a fokozottabb lepusztulásnak kedvezett; meggyorsította a talajban a mállást előidéző kémiai folyamatokat, az elmállott kőzetanyag pedig a bővebb csapadék révén el is szálli- tódott. 7.3.2. Pleisztgcén_lejtési_viszonyok_és vízhálózat A felszín domborzatában a pliocén végén és a pleisztocén elején lezajlott hegységképződési mozgások alapvető változásokat okoztak. Az Alföld viszonylagos síily- lyedésével, ill. az emelkedésben való lemaradásával egyidőben a mai Börzsöny és a Dunazug-hegység emelkedésnek indult. Az emelkedéssel egyidőben előbb enyhe hajlatok, majd törések, szakadások keletkeztek, miközben a táblák lassan ÉK-re billentek.A folyóvizek bevágódása azonban még a pleisztocén elején is lépést tudott tartani a Cserhát D-i részének emelkedésével. A günz elején a terület vizei Vác környékén szaladtak össze (168. ábra). A mai Visegrádi- -szoros területén az Ős-Garam és a mai Ipoly alsó folyásának megfelelő Ős-Búr-pa- tak egyesült medre haladt keresztül.A Börzsöny és a Cserhát határán, Nagyoroszi- -Nógrádverőce vonalán ment át az Ős-Sel- mec és Ős-Korpona egyesült vízfolyása. Az Ős-Ipolynak mondható folyó is itt torkolt az előbbi vízfolyások egyesült medrébe. Az Ős-Ipoly hordalékanyagát többféle vonatkozásban megvizsgáltuk. A hordalék görgetett- sége azt mutatja, hogy az Ős-Ipolynak a morfológiai és tektonikai alapon feltételezett haladási iránya a kavicsok kopta- tottsága alapján is helytálló (11?.. ábra) . Ugyanezt támasztják alá a nehézásvány- -vizsgálatok is. A kavicsos minták homokjának nehézásványai a keménységüknek és hasadási készségüknek megfelelően az út- hossz függvényében vagy dúsulási,vagy rit- kulási tendenciát mutatnak. Mind a két folyamat egybevágó ÉK-DNy-i tengely mentén zajlott le (170-171.ábra). Az ős-Ipoly tehát a pleisztocén elején nagyjából Ludány- halászitól kissé K-re, Szécsényen és Rom- hányon át haladt Nógrádverőce irányába, majd a mai Pesti-sikságot töltögetve dél felé. A Duna akkor még a mai Dunántúlon kialakult ősi meder-nyomait követve kanyarodott a délalföldi süllyedők felé. A günz I-günz II interstadiálisban lezajlott erőteljes tektonikai elmozdulások alapvetően megváltoztatták a günz eleji vizrajzi képet. A Börzsöny és a Cserhát lassú emelkedéssel észak felé billent, miközben az Ős-Búr lefejezte az Ős-Selmec felső folyását, s a Duna is elfoglalta visegrádi vonalát. Az Ős-Ipoly is északabbra tolódva megkerülte a keményebb kőzetekből épült Naszályt és a mai Lókos felső folyásánál, a Fekete-patak és Kecskebükki-árok felé kanyarodva fordult Vác felé. Hasonló lehetett a helyzet még a mindéi elején is. A mindéi II-ben az erős féloldalas emelkedés miatt az Ipoly a mai Rétság-Kemence előtt fordult dél felé, és a Perőcsénytől keletre fordult déli irányba; a Duna felé. 7.3.3. Az_Ipgly_mai_yölgye_és_teraszai A völgy törések által preformált. A töréses szerkezet a Nógrádi völgymedence és az Ipolyvölgy több szakaszának aszimmetriájából is kitűnik. A völgy a szerkezeti mozgások révén az utolsó jeges szakasz végén kisebb részmedencékre tagolódott. Ezek ma gyöngyfüzér módjára sorakozó kisebb-na- gyobb alluviális sikságot alkotnak. Szélességük a 4-5 km-t is eléri. A sikságot csak a hajdan elhagyott medrek kusza nyom2 37
