Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai

vonala és a folyó mai medrének zeg-zugos kanyarulatai tarkitják.

Az Ipoly völgyét helyenként teraszok (párkánysikok) szegélyezik. A völgy mégsem nevezhető tipusos teraszos völgynek.

Az egyes terasz-szintek elkülönítését és azonositását nagyon megnehezíti az Ipoly sajátos fejlődéstörténete, főként a kéregmozgásoknak a klimatikus hatásokat messzemenően felülmúló érvényesülése.

Az Ipoly ó-holocénkori (morfológiai jelzés szerint I/b/ terasza különösebb bizonyításra nem szorul, hiszen csaknem végig kiséri a folyót. A posztglaciálisban kivésett új-pleisztocén (Il/a) terasz - legalábbis a magyarországi oldalon - elég sok helyen kimutatható. Itt azonban már a tektonikai mozgások miatt az azonosításnál óvatosnak kell lennünk, ugyanis sok helyen az a Il/a terasz a würm-eleji (Il/b), sőt a rissz-kori (III-as) terasszal is könnyen összetéveszthető. E kései pleisztocén teraszok anyagát ugyanis több helyen az ó-ho- locén teraszanyag boritja. Ez a helyzet pl. a Szécsény- fölötti Ipolyszakaszon is. E szakasz bal partját kisérő kavicsszint a rissz-kori (III) terasznak felel meg. Az ennél idősebb mindéi (IV) és a günz (V) teraszanyagot északon fiatalabb hordalékanyag boritja. a Ménes-patak alluviális síkságától délre azonban már a felszínen megtalálható (pl. a Szarvashegyen).

Az Ipolynak Szécsény és Ipolyvece közötti szakaszán nagyon nehéz a rissznél idősebb klimatikus teraszokról beszélni.

Itt legfeljebb tektonikus párkányokról lehet szó. Teraszok ugyanis ezen a szakaszon a günz és a mindéi alatt nem is képződhettek, noha megvolt hozzá a klimatikus feltétel. Ipolyvece alatt hasonló a helyzet.

A teraszok alapján Ítélve a folyó a rissz jeges szakaszban került a mai vonalára.

Ezzel az Ipoly nagy vonalakban megközelítette mai formáját, csupán néhány km- rel tért el a medre a maitól. A kéregmozgások később a Börzsöny fokozatos emelkedésével, ill. a Börzsöny körkyékének ezen emelkedésből való lemaradásával az Ipoly medrét a Szécsény-Ipolyszög közötti szakaszon lassan északabbra terelték. Az Ipoly- szög-Letkés közötti szakasz pedig fokozatosan Ny-ra tolódott. Még a würmben is ez a tendencia uralkodott. A würm-kori teraszok emiatt a szükebb értelemben vett mai Ipoly-völgyet csaknem végig kisérik. Megjelenésük azonban elsősorban a kéregmozgások függvénye. A süllyedő területeket rendszerint holocén hordalékanyag boritja. A holocén elején ugyanis az Ipoly már lényegében mai helyét foglalta el helyenként széles alluviális sikságon haladva. Ennek a síkságnak épülése már a pleisztocénben megkezdődött és azóta is folyamatban van.

A holocénkori Ipoly helyenként - az emelkedő szakaszokon - a pleisztocén törmelékbe vágódva kavicsos teraszt, az idősebb kőzeteken pedig un. "szikla"-teraszt alakított ki. Másutt - a süllyedő szakaszokon - számtalan mederváltozással helyenként 10 m-t megközelítő vastagságban borította be a pleisztocén rétegeket holocén törmelékével. A folyó már csak e törmelék- anyag áthalmozása révén változtatta medrét, melyet nagyrészt a holocénben is ható kéregmozgások irányítottak. Jól látható ez a 17 6. ábra földtani és mazqás-szelvényein ill. a 5l -es szintváltozási térképen. A kéregmozgások szerepére utal az a tény is, hogy az élő meder helyenként indokolatlannak látszó erős oldalirányú kiszögeléseket végez. Ilyen például a szécsénykövácsi és hugyagi kiszögelés , valamint az Ipolyvar- bó, Balassagyarmat, Ipolyszög, Vece, Nagyfalu, Hidvég, Tesmag, Pereszlény, Ipoly- visk, Lontó, Ipolypásztó stb. melletti km- es nagyságrendű kanyarulat is. A mederváltozások tendenciája változott mind időben, mind térben. A tendencia változása a kéregmozgások és feltöltődések együttes hatásától függött (169. ábra) .

r

Az Ipolytamóc-Tőrincs közötti holocénkori síkság kialakulása, mely a 169/a ábrán pl. a 23-22-es számmal jelölt mederszakaszra esik, kapcsolatban van a Tőrincs- -Vilke-Panyidarócon át Ívelő törésvonal keletkezésével. A néhány méteres vetődéssel megújult törés miatt az ó-holocén völgytalp ezen része ÉNy-ra billent, kis völgymedence keletkezett, melyet azonban a folyó feltöltött és kialakította az említett síkságot. Az ó-holocén hordalékanyag felszínen maradt foltjai a 170 m A.f.-i szinten ma az Ipolynak a térképen 2.sz. képződménnyel jelzett teraszait alkot ják(II/b). Az új holocén feltöltődés időszakában az Ipoly medrének ez a része gyakori mederváltozáson ment át. Erre utal ugyanis a hajdani medrek egész labirintusa, melyet a légifelvételek és a különböző időben készült térképfelvételek mutatnak.

A Tőrincs alatti - 21-es számmal jelzett - mederszakasz a holocénben emelkedő tendenciát mutatott, ennek következtében itt alluviális feltöltődés csak a patak torkolata körül alakulhatott ki, az előbbi szakasz mozgásához hasonló módon a völgy- sik ÉNy-ra való elbillenésével (169/b.ábra) . Az igy keletkezett kb. 1.5 km2'-nyi sikságon a folyó egyre jobban DK-re szorult, jelezvén az ÉK-i rész lassú viszonylagos emelkedését, vagy talán még inkább a patak erőteljes feltöltő tevékenységét.

A vizsgált folyószakasznak ez a mozgása napjainkban is tart. A kis medence mindkét kapujában mindössze párszáz méteres széles antecedens völgy alakult ki. Az ÉK-i antecedens völgy kétségtelenül tektonikusán preformált, a déli kapu pedig, amely már a 20-as számmal jelzett mederszakaszhoz tartozik, feltehetően kisebb törések mentén alakult ki. A laza tufában a törések mentén végbement lassú holocénkori emelkedéssel az Ipoly bevágódása lépést tudott tairtani. Feltehető, hogy már a pleisztocénvégi Ipoly is itt fo.lyt át, valahol a mai 170 m B.f.-i terepmagasságnak megfelelő szinten. Ezt az andezittufából alakított párkánysikot új pleisztocén sziklaterasznak kell tartanunk. Feltehető, hogy itt esetleg több pleisztocénkor! terasz is kimutatható lesz , de a terület részlete-