Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)

7. Az Ipoly kialakulása és mederváltozásai

8. táblázat

Az Ipoly környéki ó-pleisztocén folyővizi hordalékanyagok nehézásvány-összetétele

(0,1 - 0,2 nun 0)

Nehéz ásványok jellemzői

________________________Térbeli eloszlás

E

redet

Megnevezés

Fajsúly (kg/dm3)

Kanénység

(Mohs)

Hasadás

Ácsa,

Papucshegy

Érsekvadkert- őrha- őrha- lctn, lan- K-i Szé- útel- csény ágazás

db/100

Ludány- Kishalás zi tárcsa

Magnetit

5,17-5,18

5,5-6,5

részleges

6

7

17

25

19

18

Biotit

2,79-3,16

2,5-3,0

tökéletes

3

Tmfiból

3,00-3,30

5,0-6,0

jó

3

12

9

6

20

15

Ensztatit

3,10-3,30

5,0-6,0

kevésbé jó1

3

~

1

MagHipersztén

3,40-3,50

5,0-6,0

jó1

4

3

27

4

más

Diopszid

3,11-3,42

5,0-6,0

vegyes

“13

Apatit

3,17-3,23

5,0-5,0

tökéletlen

2

3

6

“

“

“

Rutil

4,18-4,25

6,0-6,5

jó

1

2

5

4

2

3

Cirkon

4,20-4,86

7,5-7 ,5

nagyon rossz

2

3

2

5

2

3

Turmalin

2,98-3,20

7,0-7,5

tökéletlen

1

4

1

—

Andaluzit

3,16-3,20

7 ,5-7,5

tökéletlen2Aktinolit

2,99-3,00

5,0-5,0

tökéletes

1

5

“

1

2

Antofillit

2,85-3,20

5,5-6,0

jó

61

Disztén (cianit) 3,56-3,67

4,0-7,0

tökéletes

3

3

2

1

2

7

MétaEpidot

3,25-3,50

6,0-7,0

vegyes

3

4

3

5

4

morf

Zoizit

3,25-3,37

6,0-6,5

3

1

“

“

Gránát

3,80-3,82

7,0-7,0

tekéiét len

53

41

35

41

16

21

Klorit

2,65-3,00

2,0-2,5

tökéletes

31

2

Kloritoid

3,40-3,60

6,5-6,5

kitűnő1

1“

Turmalin

2,98-3,20

7,0-7,5

tökéletlen

3

3

6

2

2

2

Epigén Limonit

3,8 körül

5,5 körül

10

14

4

3

6

12

Összesen (db) .

100

100

100

100

100

100

Nehézásványok súlyszázaléka a vizsgált hordalékanyagban

4,58

3,72

7,02

6,96

12,39

7,06

(A vizsgálatokat dr.Sárközi Zoltánná végezte.)

A mai Ipoly völgyén heves folyású tor- rensek haladtak át, melyek a Kárpátokból DDNy felé tartottak az Alföld és a Bicske környéki süllyedékek felé (168. ábra).

A Kárpátok földrajzi értelemben vett hegységképződése (vagyis a hegység szakaszos kiemelkedése) a felsőpliocénben indult meg. A nagyarányú letarolódás alakította ki végérvényesen azt a tönkfelületet, mely ma erősen összetörve alkotja a Cserhát felszabdalt dombságait, a Börzsöny, a Vepor és a Gömör-Szepesi-Érceshegység rögökre esett felszínét. A nagyarányú lepusztulást a szubtrópusi jellegű humid éghajlat is elősegítette, mely a kőzetek mállásának és elszállításának kedvezett. A felsőpliocén végén mérsékeltebb humidba mehetett át a terület éghajlata, mely még mindig erőteljes lepusztulást tett lehetővé, de az are- ális letárolás helyébe a lineáris lepusztulás lépett. A Cserhát D-i részén a letárolás az 500-600 m-es nagyságrendet is elérte.

A pleisztocén elején szakadt meg az a tönkösödési tendencia, amely lényegében a

tárgyalt terület legnagyobb részén még a pannonban kezdődött. A tönkösödés azonban, melyet az éghajlati és a domborzati viszonyok váltottak ki, sem a Davis-féle "ciklus" szabályait, sem a .Penck-féle "elsődleges-tőnk" képződésének folyamatát nem követte, hanem a szinorogén emelkedéseket és átmeneti süllyedéseket követve szakaszosan meg-megújuló lepusztulással ment végbe.

Az Ipolytól D-re eső terület levantei és pleisztocén emelkedése féloldalas volt, a déli rész jobban emelkedett, mint az északi. Eredményeképpen a pleisztocén elejéig a Cserhátról nemcsak a miocén, hanem a paleogén rétegek is lepusztultak. A terület helyenként egész az alaphegységig letarolódott. A nagyarányú anyagáttelepi- tésről tanúskodik az a nagyméretű üledékfelhalmozódás is, mely Szentes F. (1943), Noszky J. (1935), Sümeghy J. (1955) közlése alapján a Gödöllő-Cegléd vonalában húzódó süllyedéket töltögette fel. A homokrétegek erős epidot tartalmából Szentes F. arra következtetett, hogy a törmelék a Felvidékről származik, és az ős-Ipoly, ős-