Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
6. A Bakonyér, a Concó és Átalér kialakulása az Ős-Vág, Ős-Nyitra, Ős-Zsitva hordalékkúpján
agyag ugyanis a preglaciális (eopleisztocén) szubtrópusi, meleg nedves kiimára utal'.Talán az első jeges korszak elejének folyóvízi hordaléka (annak agyag frakciója) is a preglaciálisban (jégkorszak előtt) lezajlott mállás terméke volt. A günzl- günz II interstadiálisban vágódott be az a völgyhálózat, melyet a günzll eljegesedés szárazabb kiimája idején a patakok területünkön kavicsos homokkal töltögettek fel (159. ábra). A patakok szakaszjellegében olyan nagy változás állott be ekkor, hogy a vízfolyások nemcsak a medrüket töltögették fel, hanem olyan méretű kavicstakarót hoztak létre, mely még roncsaiban is tekintélyesnek mondható. A.térképek tanúsága szerint a terület lejtése ekkor billent északra. A folyó, mely döntő szerepet játszott e törmelékkup létrehozásában, - a kavicsok koptatottsága alapján - kis. 90-100 km-t kellett, hogy megtegyen. A szállítás irányának megállapítására is a koptatott- sági vizsgálatok derítettek fényt. A törmelékanyag eredetére a Móri süllyedők és a Bársonyos területéről begyüjtöt-t pleisztocén homokminták nehézásvány vizsgálata ad némi utalást. A vizsgálatokat Ádám L.(1959) végeztette el. Ő a törmelékanyagot a mai Szlovákia területéről származtatja. 'Feltevését erősiti az is, hogy a Zsitva, Nyitra, Garam környéki pleisztocénkori törmelékkup anyagát is megvizsgálta és a két törmelék- anyag között mind koptatottsága, mind nehézásványi összetétele szempontjából sok hasonlóságot állapított meg. A kapcsolatot megpróbáltuk diagrammon is ábrázolni. A kavicsok konkáv (v), plán (p) és konvex (c) oldalainak százalékos részesedési arányát a távolság függvényében a 164 ..ábra mutat ja. Ez a diagram is Ádám L. következtetéseit valószinüsiti. A Nyit- ra-Zsitva környéki pleisztocén kavicsok koptatottsága és összetétele csakugyan komoly genetikai kapcsolatot mutat emezekkel. , A Amint említettük, a günz glaciális végén (G2) nagyjelentőségű esemény volt a területünk felszínének lejtésviszonyaiban beállott változás is. Ezidő tájban kellett, hogy bekövetkezzék a Keszthely-Gleichen- bergi-hát kiemelkedése is. Területünk D-i része emelkedett, É-i része lassú, átmeneti süllyedésben volt. Kisalföldi szakaszán a Duna is ekkor terelődött a mai medre felé, ekkor kezdte bevágni a visegrádi mederszakaszát és kialakítani ott a teraszos antecedens völgyét. Az ősnyitra-őszsitva vízrendszerét a Duna lefejezte. Mór felé tartó szakasza feltöltődött völgytorzóvá alakult, melyet későbbi völgybevágódások szabdaltak keresztül-kasul. A szintváltozásokkal egyidőben területünkön kisebb szerkezeti mozgások (redőzések és vetődések) is lezajlottak, melyek a későbbi völgyeket preformálták. A günz-mindel interglaciálisban erősebb felmelegedés kellett, hogy bekövetkezzék, mert a kavicsos homokszint fölött nagyobb kiterjedésű laterites (vörös agyag) réteg alakult ki (lásd: 384, 550, 572, 702 , 828, 855 , 122 3 stb. sz. oroszlányi fúrások). Az erős mállási folyamatból szubtrópusi jellegű kiimára lehet következtetni. A kémiai átalakulás elősegítette az areá- lis erózió (abláció) munkáját is, a bővebb csapadék azonban elsősorban a normális de- nudációnak kedvezett. A Vértesről lefutó patakok felsőszakasz jelleggel haladtak át a vizsgált területünkön, komolyan bevágódva az Ény-i előtér kavicstakarójába is. A lepusztulás főleg a magasabbra kiemelt területeken volt nagyobb méretű (pl. az oroszlányi és pusz- tavámi külfejtések területén) . A kavicstakaró ezeken a helyeken meglehetősen meg- rongyolódott. A lepusztult törmeléket a patakok az új és immár észak felé forduló medrekben szállították a kisalföldi Duna- -szakasz felé. A lejtősödésben beállott változást a 165 .ábra is nagyszerűen tükrözi. Az ábrán két diagram szerepel. Egyik a 164. ábra diagramjának D-i, tehát, a magyarországi szakaszát, a másik a hasonló csapásban megjelenő kavicsfoltoknak egy máAz ősnyitra-Zsitva eopleisztocén kavicsainak koptatottsági diagramja A felszin lejtésében beállott változás tükröződése a kavicsanyagok koptatottságában 214
