Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
6. A Bakonyér, a Concó és Átalér kialakulása az Ős-Vág, Ős-Nyitra, Ős-Zsitva hordalékkúpján
sík vonulatát ábrázolja, melyek feltehetően genetikai kapcsolatban állhatnak egymással. A diagrammal ábrázolt kavics koptatottsági értéke dél felé nő.A V2 kop- tatottsági értékek pedig észak felé növekednek. A két diagram Pusztavám környékén metszi egymást. Összehasonlításukból arra lehet következtetni, hogy a V2 koptatott- ságú kavicsanyag a koptatottságú kavics továbbgörgetett része. A koptatottságú kavicsanyag valószinüleg megfelel a táblázat kavicsos homok, illetve homokos kavics szintjének, vagyis a G2 szintnek. A günz II. eljegesedés végén a lejtő- södésben bekövetkezett változások miatt a már lerakódott kavicsanyag egy része lepusztult és - az új szállitódásnak megfelelően - tovább csiszolódott. A diagramon az is látható, hogy a régi folyásiránnyal szemben, tehát visszafelé görgetett kavicsanyagok koptatottsága kevésbé nő a távolság függvényében, mint ahogy az a megtett út és a koptatottság összefüggésének képletéből várható volna. A jelenség arra utal, hogy a visszafelé szállított törmelékbe mindig kevésbé görgetett kavicsok is keveredtek, ami a koptatottság általános fokát mérsékelte. Értékes adatokkal gazdagította volna ezen következtetéseket,ha az egyes mintavételi helyek kavicsanyagáról nemcsak az átlagos koptatottság értéke állana rendelkezésünkre, hanem ezen belül az egyes koptatottsági fokok részesedési aránya is, mely ezt az átlagot adta. Strausz László (1952) a jobban koptatott és viszonylag magas (+ 230, + 240/m tszf.) szinten lévő kavicsokat éppen a magasságuk és koptatottságuk miatt - legalábbis feltételesen - a pliocénbe sorolta. Számolt ugyan azzal is, hogy területünket a pleisztocén folyamán jelentős lepusztulás érte, melynek következtében egyes kavicsszigetek kipreparálódtak a környezetükből, mint tanuhegyek, de - ebben az esetben - nem vette figyelembe, hogy a pleisztocén folyamán hegységszerkezeti mozgások is hatottak; emelték, süllyesztették, redőzték, vonszolták és össze is törték a kavicstakarót. A másodlagos szintkülönbségek tehát komolyabb méretekben is észlelhetők a Vértes ÉNy-i előterében. A kavicsok korának meghatározásához a mai magassági szinteket csak fejlődésükben, mozgásukban, vagyis a földtörténeti események folyamatának figyelembe vételével szabad felhasználni. A Vértes előterének, vagyis az Által- ér környékének vizsgálatai alapján a Duna visegrádi áttörése a günz il-ben zajlott le (G2). A Bársonyoson főleg a günz és a mindéi alatti kéregmozgásokat lehetett kimutatni. Ebből az következik, hogy a Bársonyoson végzett szerkezeti morfológiai vizsgálatok kiegészítik a pleisztocén kéregmozgásokról alkotott azon ismereteinket, melyeket a Duna teraszai alapján volt módunkban megállapítani. A günz-mindel interglaciálisban kialakult völgyhálózat egyidősnek látszik a Duna V.sz. teraszának keletkezésével.A völgyek a tüzetesebben vizsgált oroszlányi barnakőszén-medence területén később ugyanúgy feltöltődtek, mint az idősebb völgyek. Törmelékanyaguk részben áthalmozott ópleisztocén kavicsanyag, részben a Vértesb 1 lehordott mészkő és dolomit-murvás, meszes homokos agyag volt. A mindéi elején (mindéi I-ben) a kiima hűvösebb, száraz jellegűvé változott és a folyóvizek töltögetni kezdték medrüket, a viszonylagos szárazság miatt csökkent a szállítóképességük, a szerkezeti mozgások miatt pedig a lejtési viszonyok is kedvezőtlenül alakultak a törmelékszállítás számára . A mindéi végén ugyanis - a völgyek csapásából Ítélve - a Vértes előtere az emelkedő Vértes és a süllyedő Kisalföld között átmenetileg ÉÉKy-i lefolyásúvá lett. A vízfolyások csak később, a mindel-rissz interglaciálisban fordultak észak felé. A patakok tehát alsószakasz jellegüekké váltak és nemcsak durva törmeléküket, hanem a lebegve szállitottat is lerakták. A meder- -feltöltődés agyaga kavicsos, homokos agyag volt. A homokot helyenként a mészkiválás cementezte össze meszes, kavicsos agyagos laza homokkővé. A törmelék főleg dolomitból és nummuliteszes mészkőből keletkezett (pl. 696, 825, 838, 846, 858, 863, 866, 877, 882, 962, 979, 1083, 1085 stb.). A kavicsos réteg lerakódásával egy- időben a hullópor lerakódása és lösszé való alakulása is folyamatban lehetett. A löszanyagot azonban időnként folyóvizek borították el homokos agyaggal, illetve áthalmozták. A löszös homokos agyagok, lö- szös homokok több fúrásban megjelennek (pl. az oroszlányi 214, 241, 7 40, 1144 , valamint a pusztavámi 88, 152, 153, 155, 157, 180, 205, 248, 249, 250, 251, 253, 255, 258, 259, 260, 264, 265, 266, 267, 272, 279,280, 295, 296, 297, 301, 303, 318 stb. sz. fúrásokban) . A mindéi I- mindéi II interstadiális- ban területünkön normális denudáció volt uralkodó. A bevágódott patakmedrek már sokkal kisebb méretűek voltak, jelezvén a megváltozott lejtési viszonyokat. Azt is jelzik, hogy a közben lezajlott kéregmozgások területünkön tovább alakították a re- dőket, a völgyek csapása ugyanis legtöbb helyen a redőteknők tengelyét követi. A vöröses barna, zöldesbarna agyag ebben az interstadiálisban képződhetett. A hajdani talaj minősége alapján mérsékelten meleg, nedves kiimára következtethetünk. A csapadékosabb időjárás, valamint a hegység viszonylagos újabb kiemelkedése újabb völgybevágódásra vezetett. A mindéi II jegesszakasz idején a Vértesből lehordott mészkő és dolomit görgetegek és a le- pusztitott kavicstakaró anyaga lassan ezt a medret is feltöltötte. A hordalékanyag finom frakcióit, ugyanis még ekkor is el tudta szállítani a patak, durvább törmelékét azonban (a kavicsot és a görgeteget) lerakta. A folyók szakaszjellegének megváltozása főleg a kiima száraz hideggé válásával magyarázható, de mivel a szerkeze215
