Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
3. A Lajta magyarországi szakaszának földtörténeti múltja - 4. A Rába kialakulása és mederváltozásai
hat_ta durva hordalékát eddig, hiszen Zalában csatlakozott a délnek tartó Ősdunához". Strausz 1,. (194 9) még a Kandikó-hegyi kavicsmaradványok rábai eredetét is kétségbe vonta (vő. Somogyi S. 1960). A mai Rába-folyó a pliocénvégi és eo- pleisztocén (korapleisztocén) ősvizrend- szer bonyolult változása nyomán alakult ki. Fejlődéstörténetének felvázolásához a pli- océn korszak alsópannoniai emeletéig kell visszamennünk, amikor a Rába magyarországi szakaszát még a Pannoniai-tó vize borította. A felsőpannonbari elmocsarasodott,részmedencékre bomlott a tó és folyók kezdeményei alakultak ki a területen. Üledékei legépebben az un. tanuhegyek bazalt-sapkái alatt maradtak meg. A pliocén végén a "le- vantei" emeletben) és a pleisztocén elején kiömlött bazalt ugyanis megvédte a lepusztulástól a főleg agyagos rétegekből álló felső-pannóniai üledékösszletet. A letarolódás a mai Rába vidékén a Dráva felé tartó Ős-Dunának és ősi mellék- vizfolyásainak tulajdonítható,melynek pontosabb vonalai csak az utóbbi években tisztázódtak (Mike K. 1971, 1976, 1980). Az Ős-Duna lényegében tehát már a felsőpannonban kezdte kialakítani a dunántúli medrét. A felsőpliocénkori ("levantei") vízrajzot pedig(a mai Rába területén) a következőkben lehetne felvázolni: A pannóni- ai tóba ömlő ill. azon átfolyó Ős-Duna a tó partjainak visszahúzódását követve a Brucki-kapun át dél felé tartott - mint ahogy azt Szádeczky-Kardoss E, (1938) és utána sokan mások is feltételezték - s a mai Kemenesháton és Zalai dombvidéken át a mai Dráva mentén érte el a Délszlovéniai tavat, a hajdani Pannóniai-tó egyik részmedencéjét. Az Ős-Rába a mai Göcsej északi részén torkolhatott a levantei Ős-Dunába. A Keszthely-Gleichenbergi-hátság és a Dunántúli-Középhegység emelkedése miatt az Ős-Duna egyre nyugatabbra vándorolt. Régi értelemben vett pleisztocén elején (szerkezeti mozgások miatt) a Keszt- hely-Gleichenbergi-hát már jelentősen kiemelkedett, s ezzel egyidőben több régebbi szerkezeti süllyedés folyamata is felújult az emelkedő középhegység haránttörései mentén. A pleisztocén eleji Ős-Duna a Keszthelyi-medencén, majd a Hévizi- és a Zala- -völgyön át még a günz jeges szakasz elején is a Dunántúlon folyt végig, megkerülve a Balatonfelvidéket. A pleisztocénben bekövetkezett "visegrádi áttörés" kialakulása alapvető változásokat okozott. A Rába a Duna vándorlását követve északkelet felé fordult, s a hátrahagyott dunai mellékviz- folyásokat összegyűjtve Kisalföld vízhálózatának fő vonalává alakult. Mai irányát tehát nagy vonalakban már a pleisztocénben fölvette. A pleisztocén elején a Rába még a mai Zala felső-folyását követte, majd a mai Marcal felé kanyarodott. A pleisztocén-ben megindult féloldalas kiemelkedés és a Kisalföld süllyedése miatt a folyó északnyugatra terelődött, s a másik medrével párhuzamosan uj medret alakitott. Az új meder irányát a szerkezeti vonalak határozták meg. Régi medrében a Zala és Marcal alakitott kisebb méretű vizrendszert. Az ó-pleisztocén végén az Ős-Rába valahol a mai Sárviz felső folyása és Verna-patak mentén a Kadó-patak vonalán folyt a mai Marcal táján haladó Dunába. A középső pleisztocénben a Duna már jobban megközelítette mai K-Ny-i vonal át,s a Rába is északnyugatabbra vándorolt. Ekkori medre a Herpenyő és Circa-patakon át a mai Marcal alsó folyását követte. Az új-pleisztocénben a Duna visszatért Kapuvár-Rábasebes vonalára, igy a Rába még a mai Csörmöc és Herpenyő és Lánka patak vonalán haladt ugyan, de már a Kis- -Rába felé kanyarodott, s ott ömlött a Dunába. A Kisalföldön ható süllyedés, és a Dunántúli-Középhegység emelkedése egyre nyugatabbra terelte a folyót. A holocén folyamán előbb még a Lánka- -patak, később a Kőris-patak mentén a mai Keszeg-eret harántolva a Répce felé tartott, majd a mai Kisrépce, Kis-Rába medrein át vándorolva közelitette meg a Dunát. Árvizek idején azonban az elhagyott medreit is elöntötte. A Rábavölgy pleisztocénkori kavicsanyaga mind ivóviz, mind csőkutas öntözés vonatkozásában kedvező adottságokkal rendelkezik. 4.2. A mai Rába mederváltozásai a Sárvár alatti szakaszon A holocénkori folyó térképezett szakaszának mederváltozásait jelen munkánkban a térképen ábrázolt állapotok összehasonlítása révén elemeztük. Nagyon figyelemre méltó azonban az a kísérleti sorozat is, mely a VITUKI kísérleti laboratóriumában Nicken zajlott le. E kísérletek során mesterségesen megépített arányos mintákon vizsgálták a mederváltozásokat,melyek eredményei alátámasztják a "természetes" változások értékelésének eredményeit (Rákóczi 1966). Az ősvizrendszer fejlődésének vázlatos áttekintése után - melynek bizonyité- kai elsősorban földtani és geomorfológiai vizsgálatok eredményeiből voltak levonhatók, - megpróbáljuk felvázolni a folyó mederváltozásainak azon időszakát,melyről felmérési adatok; térképek állnak rendelkezésünkre. A Rába esetében nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint a Duna vagy a Tisza értékelésénél, mert csak egyetlen vízrajzi felmérés áll rendelkezésünkre. A mederváltozás vertikális értékelését nem tudjuk tehát elvégezni, de horizontális változásainak elemzéséhez elegendő térkép áll rendelkezésünkre. A Rába kisebb folyóink közé tartozik, melynek változásai nem is a mederszelvény adatainak megváltozásaiban tükröződik elsősorban, hanem a nagyarányú oldalirányú (laterális) eróziós tevékenységben. A helyszinrajzi változások értékeléséből tehát elég adatot kapunk a mederváltozásokra (Mike K. 1976). Nagyon sok birálat érte azt a szabályozási elvet,mely- lyel a Rábát szabályozták, ezért érdemes a folyó mederváltozásait alapos elemzés tár
