Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 2. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

Olajnövények termesztése

A szappanipar a napraforgó- és a szójaolajat használja nagyobb mennyiségben.

A festék- és lakkipar nyersanyagbázisa a gyorsan száradó lenolaj. Az olajkémiai ipar fejló'désével azonban a nem száradó és félig száradó olajok (többek között a napraforgóé is) beváltak lakkipari célra.

Egyéb iparok - gyógyszer-, kozmetika-, vegyipar- főként ricinus olajat dolgoznak fel. A nehéziparban mint fúró- és edzó'olajat elsó'sorban a repcét használják.

Az olajmagvaknak az olajnyerésen kivül igen nagy a jelentőségük az ipari melléktermékek: az olajgyári pogácsa, extrahált dara, illetve a szappan gyártásnál keletkező' glicerin révén.

Az olajgyári pogácsa az extrahált dara (36-50%) fehérjetartalma miatt elsősorban fehérjebázisunk növelésének fontos tényezó'je. A különböző' koncentrált takarmányok, tápok előállitásánál az olajnövények melléktermékeinek jelentősége egyre fokozódik. Becslések szerint az évenként feldolgozott olajmagvakból nyert pogácsák és extrahált darák kb. 6000 vagon fehérjedus takarmány előállítását teszik lehetővé.

Olajnövényeink biológiai sajátosságai és ennek kapcsán talaj- és éghajlati igénye, valamint agrotechnikája általában eltér a többi szántóföldi növényétől.

Korai lekerülésük lehetővé teszi az igényesebb kultúrák utótermesztését. Hazai gyakorlatunkban leginkább őszi kalászos szokta követni.

E fejezetben hazánkban eredményesen termeszthető és nagyobb területet elfoglaló olajnövények termesztéstechnikájával foglalkozunk. Ezek fontossági sorrendje: napraforgó, olajlen, repce, mák és tök.

A felsorolt növények az összvetésterület 3-3,5%-át foglalják el.

115