Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A rizs
náijunk. A hektáronkénti szükséglet 13-16, illetve 24-28 kg. A vegyszert inkább a vízre és ne a lecsapolt területre szórjuk. Nyári pajzsosrák: a kelőiéiben levó' rizs másik, ugyancsak jelentés kártevéje a nyári pajzsosrák, népies nevén "páncélos bogár". A pajzsosrák az idészakos sekély vizboritásu helyek lakója. Megjelenésének feltétele, hogy az élethelyül szolgáló talaj az év folyamán bizonyos idére kiszáradjon. Petéi ugyanis csak akkor fejlédnek tovább, ha kiszáradnak és alacsony (mínusz) hémérsékleti viszonyok közé kerülnek. A lerakott peték nagyon ellenállók és még a legmostohább körülmények között is megtartják életképességüket. A pajzsosrákkal együtt szokott eléfordulni a tüskésorru rák is, amely jelentéségében meg sem közelíti az elézé rákfajt. Ennek testét két oldalról áttetszé, kissé lapított kagylószerü héj fedi. Hossza a kifejlett ráknál 8-12, szélessége 8-10 mm. A fenti rákok jelenlétét először az érésén zavaros viz árulja el, ezzel egyidében, vagy nem sokkal késébb már a kártétel is észlelhető'. A pajzsosrák kártétele ket- tés: egyrészt az iszapban való turkálásával és a rizsnövények kilökdösésével károsít, és közben a növényi részek fogyasztásával - megrágásával - fokozza kártételét. A rák által megrágott és kilökdösött növények az árasztóviz felszínére kerülnek, s azokat a mozgó viz a gátak mellé sodorja ("pallóverés"). A tüskés- orru rák rizst nem fogyaszt, csak az árasztóvizet teszi zavarossá. Védekezés: mindkét rákfaj ellen eredményesen védekezhetünk 25-35 kg/ha l.oszt. klórmésszel, 13-17 kg/ha érölt rézsulfáttal (rézgálic), vagy 130-170 kg/ha kénsavas ammóniával. A védekező' anyagokat itt is helyesebb a csökkentett vastagságú árasztóvizre szórni, mert a védekezés előtti teljes lecsapolással mi magunk is elősegíthetjük a közölt kártevék elterjesztését. Az aknázó rizslégy (Hydrellia griseola) és rizsszunyog (Trichochladius bicinctus), fellépésére május végétéi junius közepéig számíthatunk. Ezek a legveszedelmesebb, és még ma is legtöbb problémát okozó rizskártevék az ország valamennyi rizstelepén kisebb-nagyobb mértékben rendszeresen megtalálhatók. Rejtett életüknél és kis méretüknél fogva nehezen veheték észre*, jelenlétüket többnyire a már okozott kártétel árulja el. Az alig 3 mm zöldesszürke légy tojásait a rizs leveleire rakja. A tojásból kikelé 4 mm hosszú, szennyessárga lárvák befurják magukat a rizs levelébe és ott különbőzé nagyságú járatokat rágnak. Nagy kártételükre féként kedvezétlen, hűvös tavasz esetén lehet számítani. Megjelenésük nem függ a rizs vetésmódjától, mivel ebben az időszakban már általában viz takarja a rizst. Az aknázó rizslégy: eddig 1959-ben jelent meg legnagyobb tömegben és okozott óriási károkat az Alföld rizstelepein. Sajnos, azóta minden esztendőben fellép rizsföldjeinken és különbőzé mértékű kártételt okoz. Inkább ott jelentkezik rendszeresen, ahol a rizst összefüggő' nagy területen termesztik, a közelben sok a gabona (főleg árpa), és a rizstelep gyomnövényei főleg füfélék. A lárvák aknázása következtében a rizslevél az üregektől áttetszé lesz, tartását elvesztve szétmálik, s a viz alá merül. Súlyosabb fertőzés esetén a megtámadt növényekből néhány nap múlva már csak a szárcsonkok maradnak meg. A lárvák jelenlétéről legbiztosabban úgy győződhetünk meg, ha a fertőzés-gyanús rizsleveleket ujjaink között végighuzzuk, s a benne levő lárvákat vagy bábokat, mint 187
