Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 2. Az öntözés történetének rövid áttekintése
A középkortól a XVIII. század közepéig a Körösök völgyében nem volt számottevő' vízrendezési munkálat. Lényegében a XVIII. sz. végén indult meg e területeken a vizelháritási munka. így nem véletlen, hogy e vidéken ez idó'szakban számottevő' öntözési tévé ken ységró'l nem beszélhetünk, jól lehet, hogy rét öntözéssel már a XIV. században találkozunk. A XIX. század közepén uj korszak kezdó'dött a Körösök-menti vizrendezés munkálataiban. Az 1850-ben hozott császári rendelet értelmében a folyó szabályozás és ármentesités költségeit az állam vállalta. A megalakult Ármentesitő Társulatok az ármentesités és a belvizelháritás terén igen sokat tettek. A szabályozási munkálatok 1887-ben fejezó'dtek be a Körösökön. Az 1863 évi országos aszály következményeként merült fel e vidéken az a vélemény, hogy az aszályokat az Alföld "kiszárítása" okozta. A századforduló végén (1891-ben) tervezett Arad-Csanádi öntözó'csatorna 7000 ha terület öntözését tette volna lehetó'vé. Valójában csak az 1 m^/sec vizszállitásu "mezőhegyesi" öntöző- csatorna készült el, mely elsősorban a cukor- és kendergyár vízellátását célozta. E csatorna vizéből a mezőhegyes! ménesbirtokon csupán 300 ha rétet öntöztek és Nagylakon létesült 85 ha-os rizstelepet látták el vízzel, A századforduló éveiben a közfigyelem a kisebb folyók, fó'ként a Körösök hajózhatóvá tétele és az öntözések megvalósítása felé fordult. Mivel a Körösök alacsony vizszintje nem biztosította a hajózáshoz szükséges 2 m-nyi vízmélységet, vizlépcsó'k létesítése vált szükségessé. A Hármas-Körös torkolatától 6,5 km-re levő Bökény-i vizlépcső Öcsödig tette lehetó'vé a hajózást. E vízlépcsőnek az öntözésre alig volt hatása. A nagyváradi kultúrmérnöki hivatal által 1901-ben 1200 ha-ra előkészített öntözési terve alapján 470 ha területet öntöztek az érdekelt nagybirtokosok (köztük gróf Tisza István). A terv és a kivitelezés hiányosságai miatt 1907-ben az érdekeltség feloszlott. A Fekete-Körösi Társulat javaslata alapján a berendezett 1200 ha-on rétszövetkezetet kellett volna létrehozni. Mivel az állam ez esetben anyagi támogatást nem adott az elképzelés nem valósult meg. Gróf Wenckheim Dénes 1907-09-ben létesített 125 ha öntözőtelepet Dobozon, melynek nagyobb részén legelő, mig kisebb részén zöldségnövények öntözése folyt. Az öntözőtelep nyomai még ma is megtalálhatók. 1908-ban gróf Széchenyi Antal létesített egy 50 ha-os rétöntözést Dobozi uradalmában. Ez az öntözőtelep 1930-ban még üzemelt, árasztással öntöztek. Az elért eredmények igen figyelemre méltóak voltak. A későbbiek során az öntözés nagyarányú hanyatlásnak indult, egyrészt a társak között fellépő viszályok, másrészt a berendezések elhanyagolása miatt. Gyakorlatilag az első világháború alatt az öntözések szüneteltek. A trianoni békeszerződés folytán az öntözésre berendezett terület nagyrésze Románia fennhatósága alá került. A megye területe teljesen sik, tehát ez nem jelent problémát a viz oda-, illetve elvezetésében. Napjainkban az árvizveszéllyel sem kell a megyében számolni (leszámítva az ártéri szántókat, réteket), hiszen a védvonalak minősége kielégítő. Sokkal jelentősebb a belvízprobléma, mely a talaj jellemzőkkel és az élővizfolyá- sokkal összefüggésben bizonyos korlátokat, s egyben feladatokat is jelentenek a 14
