Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

I. Öntözési alapismeretek - 2. Az öntözés történetének rövid áttekintése

A rendszer fó'müvei:

A vízlépcső' (Ilma max. duzzasztás)

Tározó és böge (28 km hosszú és 4 km széles, 2,5 m mély) Nagykunsági és Jászsági Öntözó'csatorna (220 km hosszú).

Fontosabb adatok:

A létesítmény hatásterülete kereken 1 millió ha.

Az öntözhető' terület 300.000 ha

Létesíthető' halastó 15.000 ha

A 127 km^ kiterjedésű tóban 400 millió m^ viz tárolható.

Nyugati főcsatorna hossza vízszállító képessége Jászsági főcsatorna hossza vízszállító képessége

110 km,

80 m^/sec 110 km,

40 m^/sec

1973. VII. 31-ig csatornánként 18-18 km készült el.

1985-ig készül el teljesen a főcsatorna rendszer.

Évente termelhető villamos energia 110 millió KWó.

A rendszer végleges kiépítése 8 megye mezőgazdasági fejlesztését teszi lehetővé, az öntözó'vizbó'l a legnagyobb mértékben a terület súlypontjában fekvő' legaszályosabb Szolnok megye részesül.

A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei hatásterületét az 1. ábra mutatja be.

Öntözéseinknek a 3 éves terv időszakában bekövetkezett gyorsütemü fejlődése azt eredményezte, hogy 1949-re ön főzőtérül eteink kiterjedése 26.800 ha-ra emelkedett. Majd az ötvenes évek derekára, öntözéstörténetünk második szakaszának végére, a további jelentős fejlődés eredményeként meghaladta a 90.000 ha-t.

Ebben a fejlődési periódusban öntözéseink súlya a Dunántúlról a csapadékban szegény, de napfényben és hőben gazdag Alföldre helyeződött át. Az időszak végére öntözéseink 80%-a az Alföldre, 15%-a a Dunántúlra és 5%-a az ország északi területeire esett.

A felszabadulás utáni fejlődés lényeges sajátosságai: az öntözött területek ugrásszerű növekedése, a rizstermesztés széleskörű kiterjedése, az öntözés nagyüzemi módszereinek kutatása.

23. Békés megye öntözésének alakulása

Békés megyében legnagyobb feladatot a káros vizek elvezetése jelentette. 1777— ben készült el a 7 km-nyi hosszú Hajós ut nevű lecsapoló csatorna, amely a Fekete- és Fehér Körös közötti területeket mentesítette a káros vizektől. Ugyanis ezidőben az árvizektől leginkább ez a vidék szenvedett.

13