Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A búza
4. A párás éghajlatú, magas hegyvidék búzái. Fejlett levélzet és nagy vízigény jellemző rájuk. Közép-Azsia, Palmyra, Kashgar és Mongolia magaslatain terjedtek el. A világkereskedelem és a malomipar a szem minősége alapján értékeli és csoportosítja a búzákat. így pl. az európai importban legnagyobb szerepet játszó USA standard szerint a T.aestivum búzák kereskedelmi osztályai a következők: kemény szemű piros őszi búza (nem azonos a durum búzával!), puha szemű piros őszi búza, kemény piros tavaszi búza és fehér búza. A kemény szemű búzák sikérben gazdagok, jó minőségűek, sütőipari értékük azonban kicsi. A durum búzát részben dara és száraztészta gyártásra, részben takarmányozásra használják. Egyedfejlődés Az uj buzaegyed a termő megtermékenyűlésekor jön létre. Fejlődése ettől fogva addig tart, amig termését megérleli. A fejlődés során a környezeti tényezők hatására a növényen minőségi változások mennek végbe. Ha e változásoknak nincsenek külsőleg érzékelhető jelei a fejlődés szakaszairól (stádiumairól), ha pedig a fejlődést közvetlenül látható jelek kisérik, a fejlődés fázisairól (fokozatairól) beszélünk. A fejlődés szakaszai (stádiumai) A fejlődésre, a virágszerv differenciálódására főleg két környezeti tényező van hatással: a hőmérséklet és a nappalok hossza. Az őszi, a tavaszi és a járóbuza főként abban különböznek egymástól, hogy fejlődésük hőszakaszában (jarovizációs stádium) eltérő hőmérsékletű környezetet kívánnak. Az őszi búza a vegetativ fejlődési fázisból generativ fázisba csak akkor mehet át, ha a fajta igényeinek megfelelő ideig érvényesülhetett az alacsony hőmérséklet (-4 C°) un. jarovizációs hatása. Ezért az őszi búza tavasszal elvetve nem szökik szárba. A tavaszi búza magasabb hőmérséklete (3-15 Co) is jarovizá- lódhat, hasonlóképpen a járóbuza, ezért vethetők tavasszal is. A fejlődés fázisai (fokozatai) A búza fejlődésében a következő, többé-kevésbé jól differenciálható fázisokat szokás megkülönböztetni: esi rá zás-ke lés (a rügyhüvelyek megjelenése), 119
