Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A búza
kelés-bokrosodás (az első mellékhajtások megjelenése), bokrosodás-szárbaindulás (az első szárcsomó kitapintható), szárbaszökés-kalászolás (a kalászok tömeges megjelenése), kalászolás-virágzás (az első csoportok megjelenése), virágzás-szemek kifejlődése (tejes érés), a szemek kifejlődése-sárgulása (viaszérés), sárgulás-tel jes érés (a szemek megkeményedése). Csirázás (kelés). A fajtától és a termés beérésének körülményeitől függően aratáskor a vetőmag csirázóképessége kisebb mértékű, mint néhány hetes nyugalmi időszak után. E jelenség különösen azokon a helyeken érdemel figyelmet, ahol a búza aratása és vetése egy időbe esik. A csirázás megindulásához a száraz buzaszem súlyának mintegy 50%-nyi vizet kell magába szívnia. A megduzzadt szemben már 0 C° felett megindul a csira növekedése és a tartalék tápanyagok átalakulása. A hőmérséklet emelkedésével e folyamatok meggyorsulnak, és az optimális mértéket 10-25 C -on érik el. Vetéstől számítva 9-20 nap szükséges a kelés befejeztéig. A kelés alapvetően meghatározza az állomány sűrűségét, ami nagymértékben befolyásolja a betakarithatóságot, valamint a termés alakulását. A gyökérrendszer. A csírázáskor megjelenő főgyökér után rövidesen előtörnek a mellékgyökerek. A fő- és mellékgyökerek együttesen alkotják az elsődleges gyökereket. A búza bojtos gyökérzettel rendelkezik. Balázs vizsgálatai azt mutatják, hogy az elsődleges gyökerek jelentős mélységre hatolnak le az altalajba, és 2 m-t meghaladó mélységből is táplálják a növényt. A járulékos gyökerek kevésbé mélyre hatolnak, viszont sűrűn átszövik a felső, megmunkált talajréteget. A víz- és tápanyagfelvétel mellett fontos szerepük van a szár szilárdításában. Bokrosodás. Ha a főhajtás alsó szártagjából, a bokrosodási csomó alsó rügyeiből oldalhajtások fejlődnek, a búza bokrosodásáról beszélünk. Az oldalhajtások száma, vagyis a bokrosodás mértéke részben fa jtasajátossóg, nagyobb részben azonban a környezeti tényezőktől függ. A bokrosodást előmozdítja a korai, ritka és sekély vetés, a talaj jó termőereje és az enyhe, csapadékos ősz, továbbá a hűvös, csapadékos tavasz. Az oldalhajtásoknak csak egy része hoz majd kalászt, más része meddő marad és anélkül, hogy termést hozna, elpusztul. Ennek megfelelően produktiv és improduktív vagy meddő oldalhajtásokat (bokrosodást) különböztetünk meg. A produktiv bokrosodás növeli a területegységre eső kalászok számát, az állomány- sűrűséget, de a másod- és harmadrendű oldalhajtáson fejlődő sarjukalászok lényegesen kisebbek, kevesebbet teremnek, emellett később is érnek, mint a főhajtás kalásza. A produktiv bokrosodás csak olyan mértékig előnyös, hogy az időjárás, rovar vagy betegség okozta kár miatt kiritkuló vetés hézagait kitöltse a növény. 120
