Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
II. Részletes növénytermesztés - A búza
Szálkás búzák (ssp. aristatum). A kalász fehér, a pelyvák kopaszok, a szemek piroslók: var. erythrospermun Kcke. Ide tartozik a legtöbb magyar nemesített búza A kalász vöröslő', a pelyvák kopaszok, a szem pirosló: var. ferrugineum. Azzi, majd Vavilov és Palmova a buzafajtákat termesztési érték szerint csoportosítják. Négy ökotipust, s azokon belül csoportokat állapítottak meg. Ezek a kö- vetkezó'k: 1. A humid éghajlat búzái. Közéjük európai és ázsiai búzák tartoznak. Ezeket további 5 alcsoportba soroljuk: a) Nyugat-európai ó'szi búzák. Eró'teljes növekedés, jó bokrosod óképesség, széles levelek és hosszú kalász a jellemzó'jük. A szemek nagyok, lisztesek, bő- termó'k. Melegigényük nem nagy* fejlődésükhöz hosszú nappali megvilágítást kívánnak. A bőséges vízellátás és a párás légkör egyaránt életfeltételük. Főként Svédországban, Németországban, Dániában, Belgiumban és Angliában termesztett fajták tartoznak ide. b) Mediterrán őszi búzák. Az előbbi csoportba tartozóknál kevésbé hideg- türők, és fejlődésükhöz nagyobb meleget kivánnak. Gyakoriak a félőszi fajták. Több francia, algériai, olasz és balkáni fajta tartozik ebbe a csoportba, mint például a nálunk is ismert San Pastore", San Prospero, Autonómia, Produttore, Fortunato olasz és Moisson francia buzafajta. c) Közép-európai búzák. Jellemző rájuk, hogy kevésbé igényesek, exten- ziv viszonyok között termeszthető fajták. Jó télállóak és szárazságtűrők. Ide sorolhatók a lengyel és német tájfajták, a balti, északnyugat-orosz és északnyugat-ukrajnai fajták. d) Kelet-ázsiai búzák. Korán érők, rövid száruak, kis szeműek. Melegigényük nagy. Ősziek és félősziek (járó jellegűek). Termőtájaik: Japán, Kelet-Ki- na, Korea. Az e csoportba tartozó Akagomughi japán fajtát használták fel az olasz búzák nemesítéséhez. e) Észak-, nyugat- és közép-európai tavaszi búzák. Kis melegigényüek, vékony száruak, gyér levélzetüek és kis szeműek. 2. Sztyepp tipusu búzák. Őszi és tavaszi búzák tartoznak ebbe a típusba . Ukrajna, Eszak-Kaukázus és Kirgizia sztyeppein az őszi, Szibériában és a Volga vidékén a tavaszi változatait termesztik. Jellegzetesen xerophyta tipusuak. TéI— és fagyállóságuk kitűnő. A magyar buzanemesitésben nagy szerepet játszó Marquis búza is ebbe a csoportba sorolható. Európában a Balkánon és Spanyolországban is termesztik e típus tavaszi változatait. 3. A sivatagi és félsivatagi, éghajlat búzái. Termesztésük Közép-Ázsiában, Indiában, Afganisztánban, Nyugat-Kínában és Észak-Afrikában általános*, öntözés sei és anélkül is. Alacsony vagy közepes magasságúak, száruk merev, leveleik bőrnemüek, a száron és a leveleken viaszbevonat van, a kalász durva, a szemek szilárdan ülnek a kalászon. Minden változatuk korán érik, és tavasszal igen gyorsan fejlődik. 118
