Mihályfalvy István: Öntözéses növénytermesztés 1. (Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
I. Öntözési alapismeretek - 2. Az öntözés történetének rövid áttekintése
A XIX. század végére az öntözött területek nagysága a világon elérte a 40 millió ha-t, vagyis a század folyamán ötszörösére emelkedett. Jelenleg a Föld kereken 1460 millió ha szántó-területének 15,5%-át, a teljes mezőgazdasági területének pedig 5,4%-át öntözik. A Föld jelenlegi összes öntözésének (225 millió ha) 62%-a öt országra koncentrálódik. Kínában 74 millió ha, Indiában 26,1, USA-ban 18, Szovjetunióban 11, Pakisztánban 10,7 millió ha területet öntöznek napjainkban. A Földön az öt nagy öntöző országot követó'en 20 olyan további ország van, ahol az öntözés meghaladja az 1 millió ha-t. E 25 országra jut 190 millió ha, az ösz- szes öntözés 84,5%-a. A 0,5-1 millió ha-t öntöző' országok száma 12. 22. Az öntözés története Magyarországon Hazánkban az öntözés lényegesen késó'bb indult meg, mint a Föld sok más országában és jelentősebb fejlődése tulajdonképpen századunkban kezdődött. Hiteles adatok szerint a történelmi Magyarország területén (Erdély, Felvidék, Dunántúl) a török hódoltság idején kezdenek foglalkozni az öntözéssel (1660). A kezdeti vad öntözést - mely a vízfolyások partjain elterülő rétek, legelők koratavaszi elboritását jelentette, - az ország déli részein lassan felváltotta a rizstermesztés. A törökök kiűzése után a XVIII. század II. felében a Bánságban - a Temes és Berzava folyó mentén - létesültek nagyobb összefüggő rizstelepek. Az 1871 évi összeírások már 1300 ha rizsföldet mutatnak ki. Ezt követően 1794- ben érte el a korai magyar rizstermesztés a csúcseredményt 26.000 mérőnyi (kb. 9300 q) rizstermeléssel. A napóleoni háborúk, a birtokosok érdektelensége és munkaerőhiány miatt ettől kezdve a rizstermelés hanyatlásnak indult. A XIX. század elején ismét fellendül - főképp a Dunántúlon - a rétöntözés. Szükségessé és lehetővé tette ezt, különösen az erősen fejlődő állattenyésztés fokozódó takarmányigénye, a vizforrások közeli volta a rétterületekhez és a korabeli külföldi példák. Ezidőben a becsült öntözött terület 3400 ha-t tett ki. Ezen időszakot a szórványöntözések jellemezték. Nagy lendületet adnak az öntözés gondolatának és gyakorlatának az akkortájt gyakran jelentkező aszályos évek. Ez időszakban a vad öntözésekkel együtt a történelmi Magyarország területén mintegy 11.300 ha-on folyik túlnyomórészt rétöntözés. Ennek a korszaknak a további fejlődés szempontjából még két fontos eredménye van. Az egyik az, hogy ekkor születnek az öntözéses növénytermesztést is érintő első magyar szakmunkák. így Nagyváthy János (1791), Tessedik Sámuel (1801), Pethe Ferenc (1805) tollából. Fontos tanulság, hogy már akkor valamennyien felhívják a figyelmet az öntözéssel kapcsolatos fokozottabb trágyázás jelentőségére. A másik, nemcsak műszaki szempontból kiemelkedő eredménye a kornak, hogy az első öntözőtelepekkel csaknem egyidőben, a múlt század negyvenes éveiben merült fel először az Alföld intézményes öntözésének gondolata. Ekkor vetődött fel 10
