Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)

1. Dr. Szilárd György: Az öntözéses gazdálkodás története, jelenlegi helyzete

1. Az öntözéses gazdálkodás története, jelenlegi helyzete

Az öntözéses gazdálkodás területi fejlődésében - 1945 utáni - új szakasz 1960-tól kezdődik.

Ez ez időszak egybeesik a mezőgazdasági nagyüzemek elsősorban a szövetkezetek kialakulásával. Alapvető fejlesztési célkitűzés volt, hogy az átszervezéssel járó élelmiszertermelés csökkenését a rendelkezésre álló vízkészletek felhasználásával is mérsékelni kell, ott ahol ezek kis ráfordítással gyorsan hasznosíthatók. Erre a szakaszra a mennyiségi és minőségi fejlődés egyaránt jellemző így többek között:

— megteremtődtek a feltételei a nagyüzemi öntözés kialakulásának,

— az eredményes fejlesztéshez szükséges agronómiái, műszaki feltételek: ipari háttér, szakember ellátottság stb. fejlődésnek indult.

— a fejlődés időszaka aszályos periódusban volt, ami gyorsította a területi fejlesztést.

Figyelembevéve az 1960-1964. évek közötti aszályos időjárást is, - a mezőgazdasági üzemek erőteljesen igényelték az öntözés fejlesztését, amit túlnyomórészt az aszály elleni harc eszközének tekintettek.

Ezt a megnövekedett igényt - a tervezés-kivitelezés akkori szintjén - nem lehetett hagyományos felületi öntözőtelepek létesítésével kielégíteni.

Ezért 1962-től folyamatosan NSZK, osztrák és olasz öntözőberendezések importjára került sor. Ennek eredményeként 1960-1965, között 221 ezer hektárral növekedett az öntözésre berendezett terület és elérte a 369 ezer hektárt.

Lényeges változás történt az öntözési módok arányában is. Amíg 1960-ban a felületi, valamint esöz- tető öntözés aránya 72:24 % volt, addig 1967-ben ez az arány már 29:69 %-ra változott. Az öntözésfejlesztésnek ez az időszaka 1964-gyel zárult.

Az öntözéses gazdálkodás és fejlesztésének ezt a szakaszát vizsgálva megállapíthatjuk:

1. A fejlesztések nagyobb része a gyenge termékenységű, rossz minőségű talajokon valósult meg. Ezt segítették a rizstermesztés fejlesztését szolgáló célkitűzések, valamint a legolcsóbb műszaki megoldások megvalósítására való törekvések (gravitációs vízvezetés).

2. Az üzemek az öntözést az aszály elleni küzdelem eszközének tekintették, így a területi fejlesztés mindig az aszályos évek következménye volt.

3. Gyenge színvonalú üzemeket kívánt a kormányzat öntözési lehetőséggel "megsegíteni". Az öntözésfejlesztés megvalósításának nem volt elsődleges kritériuma a gazdálkodás színvonalának vizsgálata.

4. A száraz gazdálkodás lehetőségeire épült az öntözéses gazdálkodás - új komplex technológia nélkül - ami nem hozhatta meg a szükséges naturális és gazdasági eredményt, mivel az öntözéses gazdálkodás nem egyenlő a száraz gazdálkodás + öntözéssel.

5. Korábban és nagyobb léptékben kezdődött hazánkban is - a világ sok országhoz hasonlóan - az öntözés fejlesztése, mint amilyen mértékben a mezőgazdaság arra felkészülhetett volna.

6. A felülről való tervezés nem vizsgálta és nem vette figyelembe - esetek többségében erre nem is volt mód - az üzemi feltételek meglétét vagy hiányát.

7. Az öntözés fejlesztéssel párhuzamosan a szükséges komplex melioráció általában nem valósult meg.

8. Az öntöző-technika és az eszközellátottság színvonala alacsony volt.

9. Hiányoztak az intenzív - esetenként az öntözést megháláló - fajták.

10. A talajerő-gazdálkodás színvonala elmaradt, nem igazodott az öntözéses gazdálkodás igényeihez.

11. Az öntözést végrehajtó és irányító szakemberek száma kevés volt.

A hibák, hiányosságok mellett az öntözés-fejlesztés terén jelentős eredmények is születtek:

1. Az öntözött területeken 20-30 %-kal növekedett a hozam, ami átlagosan és évenként mintegy 9 q/ha gabonaegységet jelentett. Ez hozzájárult a belső ellátás javításához.

2. Az esőztető öntözés mód technikai fejlődést jelentett az öntözéses gazdálkodáson belül, ami egyben lehetőséget adott korszerű öntözőfürtök építésére (Nagyhegyes, Balatonaliga, Kalocsa).

4

©Phare Program HU - 94.05