Mezőgazdasági vízhasznosítás (EJF, Baja, 1998)

1. Dr. Szilárd György: Az öntözéses gazdálkodás története, jelenlegi helyzete

1. Az öntözéses gazdálkodás története, jelenlegi helyzete

3. Az első iparszerű feldolgozást a mezőgazdaságban a forrólevegős lucernaszárító üzemek jelentették, melyek alapvetően igényelték az öntözéses gazdálkodást.

4. Az öntözésre berendezett területek fejlesztése, a mintegy 35 ezer hektár rét-legelő öntözése elősegítette az állattenyésztés koncentrálódását. Ezeken a területeken - a nem öntözött területekhez viszonyítva - az öntözés hatására a hozamok megháromszorozódtak.

1965-től kezdődően - túlnyomórészt a csapadékos időjárás következtében - a területi fejlesztés és a meglévő kapacitások kihasználása erőteljesen csökkent.

Kivétel ez alól az 1968-as aszályos év.

1965-ben határozta el a kormányzat a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei megvalósítását, ami a Tiszavölgyben közel 300 ezer hektáros öntözés-fejlesztés főmű lehetőségét volt hivatott megteremteni. A Kiskörei Vízlépcső üzembehelyezésére 1974-ben került sor.

A főmű előkészítését széles körű agrár-műszaki tervező munka előzte meg. Ennek keretében feltárásra kerültek az öntözéses gazdálkodás fejlesztése során elkövetett hibák, fogyatékosságok.

— Széleskörű gazdaság-politikai, szakmai-társadalmi - vitákon tisztulva alakult ki az új koncepció, melyek legfontosabb szempontjait a következőkben lehet összefoglalni.

— Az öntözést ott célszerű fejleszteni, ahol arra legalkalmasabb természeti (talajtanivízgazdálkodási), valamint közgazdasági adottságok találhatók.

— Az öntözéses gazdálkodást akkor célszerű bevezetni, amikor a termelési, gazdálkodási színvonal elérte, illetve megközelítette a száraz gazdálkodás körülményei között gazdaságosan elérhető termelési színvonalat, vagyis a természetes csapadék - mennyiségében és eloszlásában - nem elégséges a termelés bővítéséhez. Ez az időpont az, amikor a termelés további növeléséhez szükséges fontosabb tényezők közül a víz kerül minimumba.

— Eredményes növénytermelés alapfeltétele, hogy a növény fejlődése számára az összes szükséges tényezőt folyamatosan és egyidejűleg - a megkívánt mennyiségben és minőségben - biztosítani kell.

Az öntözés fejlesztését megelőzően.- vagy legkésőbb azzal egyidőben - a szükséges vízrendezést meg kell valósítani.

Az 1968-70-es években alakult ki a MÉM, a MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodája és az Országos Vízügyi Hivatal /OVH/ és szervei közös, koordinált munkája nyomán a mezőgazdasági és műszaki tervezés összhangja és megkezdődhetett az öntözésfejlesztést igénylő mezőgazdasági üzemek szervezett felkészítése és öntözővíz fogadására.

Az öntözéses gazdálkodás szerepének, a mezőgazdaság általános fejlesztésében elfoglalt helyének meghatározásában, nagyjelentőségű volt az 1045/1972. (XII. 14.) minisztertanácsi határozat, melynek értelmében az öntözési célra rendelkezésre álló vízkészletet a zöldség, a cukorrépa, burgonya területek öntözésére kell elsősorban biztosítani, valamint az állattartó telepek takarmányellátását kell biztonságossá tenni.

Az 1970-től kezdődő öntözés-fejlesztésekben újszerű volt a célcsoportos beruházási konstrukció életbelépése. 1970-től 1975-ig - e konstrukcióból mintegy 24 ezer ha korszerű felszín alatti csőhálózatú - gépi áttelepítésű szárnyvezetékkel felszerelt - öntözőtelep épült.

1970-75. között a tervek 144 ezer ha fejlesztést irányoztak elő, melyből csak 86 ezer ha teljesült.

1975-ben az öntözési kapacitás elérte a 451 ezer ha-t.

1974-ben lépett üzembe a kettős Körösön a Békési duzzasztómű. 1978-ban a Sebes Körösön felépült, Körösladányi duzzasztómű. Ez a két mű jelenti a Körös-völgy vízpótló főműveinek meghatározó létesítményeit.

Az 1970-75 között a megöntözött terület és a felhasznált vízmennyiség alakulását az 1. sz. táblázat szemlélteti.

Ebben az időszakban az öntözés-fejlesztés ipari háttere is nagy fejlődésén ment keresztül. Külföldi tapasztalatok felhasználásával kialakultak az esőztető öntözés korszerű gépi áttelepítésű berendezései, növekedett a. mobil esőztető berendezések vízszállító képessége, fejlődött a hazai szórófejgyártás.

Az időszak utolsó éveiben - ugyancsak külföldi tapasztalatok alapján - megkezdődött a csepegtető öntözés tervezési módszerének, ipari hátterének kialakulása és 50-100 ha-os telepek épültek. Általánossá vált a számítástechnika alkalmazása a tervezésben.

Phare Program HU-94.05

5