Mezőgazdasági vízgazdálkodás 3. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)

A. Hegy-dombvidéki vízrendezés

legalább közel vízszintesen kell művelni a talajt, vigyázva arra, hogy a lejtő vápáiban árkos erózió ne keletkezhessen. Természetesen nemcsak a szántást, hanem a vetést ill. valamennyi talajmü- velési munkát is a rétegvonalak mentén ill, közel vízszintesen kell végezni.

A szalagos (sávos) művelés a rétegvonalas művelés összekapcsolása a talajvédö növénytermeléssel .Lényege»hogy az egyes vízszintesen futó sávokban a talajt kevésbé védő vetések a jobb védőhatésuakkal váltakoznak.Kivánatos a talajvédö vetésforgót úgy kialakítani, hogy az egymás alatti szalagok közül minden második boritva legyen télén növényzettel. Célszerűen alkalmazható ott, ahol a lejtő egyenletes esésű, mikrodomborzata nem nyugtalan, amikoris közel egyenlő szélességű szalagokat lehet kitűzni. Ennek a módszernek egyik - u.n. füves védősávos - változata, amikor minden második sávot pillangós virágunk és pázsitfélék keverékével vetjük be. Előnye, hogy nyugtalanabb terep esetén ezek a kevesebb gondozást igénylő füves sávok változó szélességüek lehetnek s igy az egyforma szalagokon termesztett kultúrnövény gépi művelése gazdaságosabban oldható meg. A sávok szélessége a lejtő hajlásától függően általában 30-100 m között változik.

A mezővédő erdősávok közvetlen előnye, hogy a gyors olvadás és a felületi vizek ráfolyásánafc talajelsodró hatását csökkenti (szivacsként fogadja be a vizet), a szélsebesség csökkentésével (magasságának 50-szeres távolságáig) egyenletesebb hótakarót biztosit (magasságának 25-szöröséig), és a talaj átfagyását mérsékli. Közvetett előnyei, hogy elősegíti a talaj regenerálódását és fokozza az altalaj viztárolását az általa védett területen. A rétegvonalak mentén telepitett erdősávokat vizfogónak, az esésvonalban (vápák-ban, vízmosásokban) elhelyezetteket vizvezetőnek nevezzük. A vízszintes sávoknál fontos a dús cserjeboritás.

Az erdősávok egymás közötti távolsága 5 %-os lejtőig általában 400 m, 15 %-os lejtőnél kb. 100 m.

Az u.n. hófogás alkalmazásának célja: a hó egyenletes elosztása és a hóié talajba kényszéritése. Előbbit a már emlitett erdő- vagy cserjesávokkal, hófogó kerítésekkel, sövényekkel, utóbbit olymódon érjük el, hogy a hóba - kb. 10 m-enként a lejtős területen vízszintes barázdákat huzunk (hóekével, ridgerrel stb.). A barázdában elvékonyitott hó hamarább, az oldalára fel- 18 -