Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
A Balatonról és gőzhajózásáról
Felhívta a figyelmet a kikötők jelentőségére. „A kiszálló helyek és benyúlok nem kevésb tekintetet érdemelnek .. . mesterséges készület kell. . . Minél nagyobb távolságra esik a víz elégséges mélysége a partiul, annál messzebbre kell . . . hatni a benyúló- nak. . .” „ . . . fel- és lerakodásnál ugyan kinek kerülte el figyelmét, mennyi erő és időpazarlással és az áruk megrongálásával, sőt veszélyeztetésével is jár az ott, hol efféle rendes állományok nincsenek? . . .”92 „Ha én a Balaton partján egy kissé derekabb ingatlant bírnék, szívesen ajánlkoznám az efféle kiszállónak saját költségemen létesítésére, sőt annak fenntartásra is. Mert tudom: sokkal nagyobb becsre emelné vagyonomat az illyes, mint a mennyi költségbe verne.”93 A jó gazda gondosságával 1847 telén így aggályoskodott a kikötők építési módja fölött: „Néhány évvel ezelőtt itt egy Débarcadére-t (kikötőt) . . . készítteténk. Igen erős volt, 3, 4 sőt 6 ölre vannak a tölgyfák leverve, és az idén részét már elvitte a jég . . . Nem minden évben torlódik fel a jég, mint például az idén, bizony aligha nem zúzzná szét a pesti záró- gátokat is. Én soha nem hittem volna, de egész hegyek, nem dombok, mutatkoznak a partokon. Mély víznél, vagy folyóban ez másképp van ... a folyó elviszi, elsodorja a jégdarabokat; ámde sikér vízben hegyek támadnak, melyek súlyok által mindent letörnek! Ha a Balatonon ily hegyek támadnak, és miért nem támadnának, egy Débarcadére sem marad fenn! — Gondolkoznunk kell, jobbat kell kigondolnunk” . . ,/94 88 r-
