Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)

Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért

Galacig — majd 1835-ben a „MARIA DOROTHEA” forgalomba állításával egész Konstantinápolyig — megindulhasson. Eredményeit azonban kevés elismerés követte. A munkálatok anyagi támogatását Ferenc császár halála után a kormány olyan hirtelen és váratlanul tagadta meg, hogy az esedékes munkabéreket és költ­ségeket Széchenyinek — hacsak nem akart erkölcsi­leg lehetetlen helyzetbe kerülni — a magáéból kellett kifizetnie. A nádor még 1836 szeptember közepén 20 ezer ezüst forint kiutalását ígérte az al-dunai mun­kálatokra. Pár nap múlva már azt üzente, hogy a csá­szár tiltó rendelkezésére többé egy krajcárt sem fo­lyósíthat. A pénzt sürgető Vásárhelyinek 1836. szep­tember 21-i levelében kénytelen ezt megírni: „így állunk! Egyébiránt a felső dunai munkák és a Tisza körüliek éppen így szakíttattak félbe . . .” „En igen átláthatom Önnek keserű helyzetét s ezért 25-én magam pénzembül, — melyet NB fel kell ven­ni — küldetek .. . Nehezemre esik ... de a bajtársai­mat ily gyáván, mint mivelünk bántak, — elhagyni nem bírom. Saját erszényemből többet legalább az idén nem tehetek. Eszközöljön tehát azon 10 ezer pengővel, melyet küldenek, annyit, mint Christus a két hallal és hét kenyérrel.. . Mindenek előtt pedig ne búsuljon, mert „Borúra derű”. . . Bécsbe me­gyek . .. Az aerariumtul ez idén ki bírok-e még fa­csarni pénzt, tudja Isten, de mindenesetre megküz­dök vele . . A munkálatok folytatásának rendszeres anyagi tá­mogatását nem sikerült többé elérnie. Végleg azon­ban sohasem szüntette be azokat. Különösen a bal parti út építésének folytatásával és karbantartásával 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom