Mészáros Vince: Széchenyi István és a vízgazdálkodás (VÍZDOK, Budapest, 1974)
Küzdelme a Duna szabályozásáért és a gőzhajózás fejlesztéséért
még mint a közlekedési bizottmány elnöke, majd mint miniszter is foglalkozott. Mindvégig szükségesnek tartotta a Vaskapu szabályozásának folytatását és a munkák bevégzését. A császár környezete bizalmatlanságának sok jele bénította. Még a Lánchíd építését előkészítő angliai útja alkalmával jegyezte naplójába: „Bécsben is kevés szeretettel és figyelemmel fogadtak, a legtöbb ember hátat fordított. Malonyay (az alkancellár) nem is fogadott. Angliai útlevelem kiadásánál nagy nehézségek, mintha csak valami kegyet kérnék . . .”50 Az al-dunai munkálatok pénzügyi támogatásának hirtelen megvonása után számtalan apró tüskével ingerelték érzékenységét. Nehézségekbe ütközött, amikor az 1839/40. évi országgyűlésen a Duna szabályozásának kérdésében megfelelő javaslatok kidolgozására bizottság kiküldését kérte. A nádort ugyan sikerült rávennie 1841-ben, hogy tekintse meg az Al-Dunát, de úgy érezte, hogy ő is el- hidegült tőle. Talán ez az oka, hogy 1842 tavaszán b. Hauer tábornokot és Philipovich mérnökkari alezredest Széchenyi tudta nélkül küldték ki az Al-Duna megvizsgálására. „Mintha csak rám vadásznának. Ezt becsületes munkám tudatában elviselhetőnek tartom. Hogy azonban éppen most, amikor be tudom bizonyítani, hogy nem fantaszta és egy ,here’ .. . vagyok, akkor már másodszor ilyen lealázásban és ilyen kevésre becsülve kezelnek, az meglehetősen elkedvetlenítő.”lt7 38