Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Pesti kikötő – Pesti Dunapart

PESTI KIKÖTŐ — PESTI DUNAPART

Biztosítva volt immár a hajózó út fenntartása és a hajózáshoz szükséges vízmélység a Pozsony feletti Duna-szakaszon is, újból megindultak a gőzhajójáratok Bécs és Pest között. Pestnek megfelelő kikötője azonban nem volt.

Széchenyi újból sorompóba lépett:

..Pest és kikötő! Az ember, ha egy kissé ismeri is Pestet, valóban azt vélné, hogy a két szó úgy illik egymáshoz, miszerint az elsőt nem is lehetne a második nélkül jóformán gondolni.”100

Tisztában van azzal, hogy a főváros árvizek elleni védelme, a pest-budai dunapartok rendezése és megfelelő kikötő, helyesebben kikötők létesítésének kérdése egymással szorosan összefügg. Az 1838. évi katasztrofális árvíz tapasztalatainak összegzéseként a város építésére, fejlesztésére, szabályozására, árvizek elleni biztosítására és kikötőhelyek biztosítására vonatkozó eszméit terjedelmes emlékiratban foglalta össze és terjesztette elő 1839 tavaszán.101

Alapelvként javasolta, hogy az építési telkek szintjét fel kell emeltetni az utcák szintjéig, továbbá

1. Rossz anyagból nem szabad építkezni.

2. A Duna partján a gőzhajók számára elegendő rakodóhelyet kell kijelölni és kiépíttetni.

3. Az ideiglenes árvédelmi töltéseket le kell bontani.

4. A szemetet, törmeléket a város belterületéről el kell távolítani, lerakására helyet kell kijelölni. Építkezni pedig csak szilárd altalajra szabad.

69