Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)

Széchenyi fellépése

törődtem mindenféle gépekkel... Különös dolog, ha egy huszárkapitány naponként három órán át, nemcsak gépészektől, de még a munkásoktól is valóságos leckét adat magának elméleti és gyakorlati szempontból . . ”33

1821- ben merült fel benne először a Pest és Buda közötti állóhíd létrehozásának a gondolata. Egy évi jövedelmét ajánlaná a célra, de még nem volt visszhangja.34

1822- ben kelt levele Eszterházy Károlyhoz már érett véleményt tükröz:

„Hogy egyetlen napot sem tudtál arra áldozni, hogy végre valami hasznos intézményt létesíts hazádban, nagyon fáj nekem és minden bizonnyal jobban fáj, mint azt gondolod. Mert ha olyan emberek, mint Te vagy, nem ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy hazájuknak valamiben hasznára legyenek, akkor Isten bizony sírni kell a fölött, hogy az ember magyarnak született... Mi nevetséges a mi hazánkban? . . . Hogy Magyarországon a parasztok képviselői a nemesek, — farkas védi a bárányt.”35

A feladatok megoldásának útját is egyre tisztábban látta.

„Meg vagyok győződve arról, hogy a civilizáció és az emberi társadalom haladásának titka a közösségi érzésben van, ami az egyesnek lehetetlen, az lehetséges a sokaságnak.”36

„Oly országban, ahol oly kevés közszellem van, mint a minkben, ahol mindenki csak magára gondol, a közre nem, lényeges haszonnal jár az egyesítésnek •» valami módon való megkezdése.”37

A lótenyésztést, a selyemgyártást, a cukorgyárást, a gőzhajózást, a gázvilágítást egyaránt a hazai hasznosításra irányuló figyelemmel vizsgálta.

Franciaország nagyszerű csatornája, a Canal du Midi egész vonalát végigjárva ezt jegyezte fel:

„Rossz néven vehető-e, ha egy ilyen hatalmas mű látásánál, melyet oly nagy kitartás és erős akarat ho20