Mészáros Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek (VÍZDOK, Budapest, 1979)
Széchenyi István jelentősége, példája
lyozás, vízi közlekedés, árvízvédekezés és mezőgazda- sági vízgazdálkodás műveletei között, s amely különösen jelenlegi országterületünk felszíni képét alapvetően átalakította. Folytathatnánk szerteágazó élete egyéb részleteinek ismertetését, beszélhetnénk az általa alapított Pesti Haj ókázó Egyletről — a Budapesti Alagút Társaságról, hitelegyletekről, nagy ipari vállalatokról —, hisz férfikorának szinte egyetlen napja sem múlott el alkotó munka nélkül. Ügy tűnik azonban, hogy évtizedeken át és folyamatosan lüktető hatékony tevékenységének érzékeltetésére talán ennyi is elegendő volt. Meg kell azonban emlékeznünk mégegyszer azokról az eszmékről, amelyek sarkallták, azokról az emberi és hazafiúi elvekről, amelyek hirdetése, érvényesítése és tanítása minden szavát, minden tettét átitatta. Ezek napjaink magyarja számára is megszívlelendő tanítások. Célja volt a hite szerint pusztulásnak indult magyar nép megmentése, a nemzetek sorában méltó helyre állítása. „Ébreszteni, felingerelni, életre hozni, amire oly nagy szüksége van a magyarnak, ez minden törekvésena.”151 Megnyilvánulásaiban, írásaiban nagyon gyakran találkozunk a „nemzetiség” szolgálatának mindent alárendelő követeléssel. „Nyilvános életemnek, s minden politikai működésemnek alphája s legmélyebb talpköve soha nem volt egyéb és soha nem lesz más, mint azon nemzetiség kifejtésének és nemesbítésének minden tehetségem szerinti előmozdítása, melynek körében világot látnom rendelt a végzés.”152 Tudnunk kell, hogy a „nemzetiség” szóhasználattal az akkori rendi, közjogi „nemzet” fogalomtól határolta el magát, amely nemzet alatt csak a nemességet értette. Széchenyi pedig egész népét kívánta szolgálni, anélkül, hogy „nemzetiség” szemléletébe a nacionalizmus114