Mészáros Csaba (szerk.): Mezőgazdasági vízépítés, vízhasznosítás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1.3 A vízszállítás és vízkormányzás művei - 1.34 Műtárgyak
- a 15 cm/km-nél kisebb esésű csatornákban az egy műtárgyra eső duzzasztás 3-7 cm lehet,- az elő- és utőfej hidraulikailag kedvezően alakítandó ki,- ha a műtárgyból kifolyó viz sebessége nagyobb, mint a csatorna talajára megengedett határérték, burkolt utófeneket, illetve medret keli létesíteni,- burkolat és utómeder nélkül a műtárgyban megengedhető legnagyobb sebesség 1 m/s körüli érték lehet,- a műtárgyak duzzasztása ne összegeződhessen. A bujtatók és csőátereszek statikailag és hidraulikailag méretezendők. A típus műtárgyakat, amennyiben a megadott határfeltételek között alkalmazzák őket, nem kell statikailag méretezni. A hidraulikai vizsgálat feladatai a következők:- a csőátereszekben és a csőátereszből való kilépéskor kialakuló sebesség vizsgálata,- a csőáteresz duzzasztásának vizsgálata,- a csőáteresz duzzasztó hatásának vizsgálata a csatorna felszingör- béjének alakulásában. A hidraulikai méretezést általában célszerű a vizmozgásnak az adott esetben lehetséges összes változataira elvégezni és a legkedvezőtlenebb eredményt venni figyelembe. A csőátereszek duzzasztása (Ah - a beömlési nyílás előtt és a kiöm- lési nyílás után kialakuló vizszint magasságkülönbsége) — a következő általános összefüggéssel határozható meg: Ah + X l d ahol: Ah - a csőáteresz duzzasztása, [m3 Vq - a csatornába mozgó viz sebessége, [ m/s 3 Vj - az átereszben mozgó víz sebessége, [m/s 3 1 - az áteresz hossza, [m] d - az áteresz átmérője, [m3 [Tq - a belépési veszteség tényezője (ha pontosabb értékét nem is merjük, § q = 0, 5-tel számoljunk, ez azonban sok esetben csak nagyon durva közelítést jelent), X - a súrlódási veszteségek együtthatója. 202
