Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
kezelt felületen a növényzet nehezebben honosodik meg, mint a mú'anyagemulzióval kezelt rézsűkön. A műanyag permet a levegő oxigénjének hatására gyorsan megkeményszik. Ha a levegő hőmérséklete pl. 20 °C, akkor a szilárdulás már két óra múlva bekövetkezik. A műanyag hártya nagyon jól beválik védelmül abban a kritikus időszakban, amikor a bevágásokat kinyitjuk, de a rézsűt védő összefüggő növénygyökérzet még nem fejlődött ki. A műanyag permet megvédi az elvetett fűmagot attól is, hogy az eső vagy a szél a rézsűről lesodorja. A műanyag permet bevált még a hányok füvesítésénél is. A teljesen köves meddőn a műanyag permet segítségével három hónap elteltével összefüggő zöld felületet lehetett kiképezni. A növényzet kisarjadását a kísérleti eredmények szerint a műanyag hártya hátrányosan nem befolyásolta. 2.28. Füvesítés műanyag pokróc segítségével A rézsűk erózió által okozott kárait kiküszöbölhetjük még az Enkamat elnevezésű műanyag pokrócra vetett fűmag segítségével is. Ez az újszerű laza lyukacsos szövedék nylonszálak hurkaiból áll. Ezt a hurokszövevényt a csomópontokon műanyaggal összeragasztják, miáltal a természetes gyökérszövedéket utánozzák. Az Enkamat-pokróc 7—22 mm vastagságban, 1,00 m szélességben és 75 m hosszban készül. A megvédendő rézsűre terített szőnyegre az előbbiekben ismertetett módon vízbe és tápsókba kevert fűmagot löve- lünk. Ily módon igen meredek agyagos és laza homokos rézsűket sikerült stabilizálni. Jól bevált az Enkamat-pokrócon nevelt gyepből készített gyeptekercs is (2.22. fejezet). Ez az eljárás költséges ugyan, de minden esetben célra- vezet és elsősorban ott alkalmazzuk, ahol csúszásveszély van. 2.3. REPÜLŐTEREK GYEPTAKARÓJÁNAK LÉTESÍTÉSE ÉS FE N NTARTÁSA Repülőterek fel- és leszálló-, guruló- és kezelőpályáit kétoldalt nagy szélességű füves oldalsávok szegélyezik (I. Kézdi— Markó: Földművek — Víztelenítés c. könyv 7.2. fejezetet). Ezenkívül alárendeltebb jelentőségű repülőterek (pl. vitorlázórepülő-terek) teljes futófelületét gyeptakaró borítja. A repülőtéri gyepterületek számára növénybiológiai szempontból legelőnyösebb a középkötött talaj. Az erősen kötött ta'aj azért nem megfelelő, mert csapadékos időben gyorsan felázik, és ilyenkor a repülőgép kereke könnyen deformálhatja a gyepes felszínt. Az érkező repülőgép mély nyomokat szánthat a vízzel telített talajba. Ha a leszállás ugyanazon a helyen állandóan megismétlődik, a gép futókereke, mint eke működik, és gyökerestől kiszántja a füvet. Ezzel megszakad a gyepszőnyeg folytonossága és a felsértett területen a fűszálak elhalnak. A homokos altalaj esetében éppen fordítva, a nagy szárazságok befolyásolják károsan a gyepszőnyeget. A természetes talajnedvesség kiszikkadásával a homokos altalaj teherbírása csökken, ami ismét a felszín rongálódásához vezet. Homokos talajok esetében ugyan nem olyan érzékeny a kár, mint a kötött ta'ajoknál, de a biztos leszállás szempontjából akadályt jelent. A forgó légcsavar felkeveri a gyepszőnyegtől megfosztott homoktalajt. A finom részecskék behatolnak a gép forgó alkatrészeibe és megrongálhatják a gép fedőfestését is. A porfelhő elveszi a kilátást és megnehezíti a következő érkező gép leszállását. Annak érdekében, hogy a felsorolt hibák elő ne forduljanak, a gyepesítés előtt célszerű talajcserét végezni. A gyepesítendő talajt a repülőtér egyéb földmunkáinál kitermelt humusszal, vagy máshonnan odaszállított termőtalajjal való keveréssel lehet javítani. Csak a porhanyós humuszos talaj felel meg a talajcsere céljára, mert ez tartalmazza a fű növekedéséhez szükséges legtöbb tápanyagot. Az elterített humuszréteg 15 cm vastag legyen, de megfelelő termőtalaj hiányában, nagyobb kiterjedésű felületeknél meg kell elégedni kisebb vastagsággal is, azonban 5 cm-nél vékonyabb réteg már nem alkalmazható. A humuszt kövek, ágak, gyökerek, anorganikus szemét stb. eltávolítása után, a tervben előírt szinten elkészített tükörben kell elteríteni. Elterítés előtt a tükröt fogasolással, vagy boronával kell fellazítani, hogy az a humusszal könnyebben egyesüljön. Helyes megoldás az is, ha a humusz szétterítése után a talajt olyan mélyen felszántjuk, hogy a keverék fele részben humusz, fele részben pedig meddő altalajt tartalmazzon. A felszínt csak e munkálat elvégzése után készítjük elő vetés céljára. 2.31. Repülőterek füvesítése Nem minden fűmag alkalmas a repülőtér gyepesítésére. Nem szabad olyan fűfajtát választanunk, amely a mi aránylag száraz klímánk alatt sok vizet igényel. A fűmagot csak nedves évszakban szabad vetni, mert máskülönben nem csírázik ki. A különböző fűfajták más és más altalajt igényelnek. Ezért a repülőtér altalaját agronómiái szempontból mindig meg kell vizsgálni, mielőtt a fűfajtát kiválasztanánk. A fűmag kiválasztását az altalajon kívül a klimatikus viszonyok, a vetés ideje és mikéntje is meghatározzák. Minél közelebb van az altalaj a homokos agyaghoz, annál több reményünk lehet a kedvező eredményre. Ahol a természetes terep esésviszonyai miatt esetleg fennáll az erózió veszélye, ott tanácsos először ideiglenesen, ún, védőfüveket vetni, amelyek gyorsan nőnek és megvédik az al46
